Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Közlemények - Kupa László: Pulszky Ferenc emlékezete

kártyától elvonjuk." Közéleti aktivitása révén megismerkedik Kölcseyvel, Deákkal, Beöthy Ödönnel, Vukovics Sebővei. Később Pestre megy, ahol kapcsolatba kerül Czuczorral, Bajzával, Vörösmartyval. Wesselényinek is bemutatják, de a találkozóra már Wesselényi vád alá helyezését követően került sor. Közben szorgalmasan készül az ügyvédi vizsgára és 1835-ben kitűnő eredménnyel cenzúrázik. 1836-ban aljegyző lesz vármegyéjében, majd még ebben az évben nagybátyjával ismét hosszabb külföldi körutat tesz. Megismeri Németország északi részét, Angliát, Írországot, Skóciát, Németalföldet, a Rajna-vidéket, Württemberget. Élményekkel teli külföldi utazások - kisszerű megyei életviszonyok, világirodalmi tájékozódás - a hazai irodalom nagyságaival való személyes találkozás, a kor új vezéreszméivel való megismerkedés - a pezsgőbbé váló hazai közéletben való részvétel, kivétel nélkül világpolgárság és hazafiság eszmei koordinátarendszerében értelmezhető történések. A kezdeti impulzusok, így különösen a német nyelvhez kötődése, valamint a külföldön szerzett benyomásai, inkább a világpolgárság eszményeihez kapcsolják. A hazaszeretetet szűk érzésnek tekinti és a nemzeti kultúra primátusát azért utasítja el, mert akkor az alsóbbrendű kultúra diadalmaskodna a nyugat- európai felett. Kikerülve azonban vármegyéje nyomasztó provinciális világából, megismerkedik a nemzeti kultúra több kiválóságával is, és ekkor inkább a hazafiság eszményei válnak hangsúlyosabbá gondolkodásában. A hazafiságot változatlanul szűk érzésnek nevezi, azonban hozzáteszi: „amelyikünket betölt, boldoggá teszi, boldog, kinek hazája van, a nyelv a haza." A legjobban azonban világpolgárság és hazafiság helyes arányának, szintézisének a kérdése foglalkoztatja. Művészeti érdeklődéséből fakadóan igazán megfelelő tárgyat választott a két eszmény helyes aritmetikájának művelése szempontjából. Hangsúlyozza, hogy a műkincsek megismerésében nemcsak az esztétikai élvezet játszhat szerepet, hanem a művészet a nemzetének egyben a legnemesebb virága. Tudományos törekvéseit további sikerek koronázzák: 1838-ban az MTA levelező, 1840-ben rendes, 1841-ben pedig tiszteletbeli tagjának választja. A nemzeti eszme mellett másik vezércsillaga a szabadság eszméje, a liberalizmus volt. Míg azonban a nemzet fontosságának felismeréséért elsősorban önmagát kell meggyőznie, addig szabadelvű törekvéseinek megvalósításáért szűkebb pátriájával kell megküzdenie. Kitűnően érzékeltetik hasonló eszmeiségű kortársainak ez irányú nehézségeit, a 30-as évek liberalizmusának vélt reménytelenségét az alábbi sorok: „... liberálisnak lenni annyit jelentett, mint az ellenzékhez tartozni, lemondani a reményről, hogy az ember hivatalt nyerhessen, kitenni magát a feladók titkos rágalmainak, a hivatalos körök gúnyának, melyek még egy külföldre szóló útlevél elnyerésénél is nehézséget csináltak." De miben is állt Pulszky liberalizmusa? Nem csupán absztrakt eszmények tárházának tekintette a szabadelvűséget, hanem ennél jóval szélesebb értelemben és pragmatikusan fogta fel azt. Természetesen maga is lelkesen vallja a reformkorban divatozó szabadelvű nézeteket, de ennél többet is tesz, amikor az életvezetési elv rangjára emeli a liberalizmust. Ennek alapján tudja az embert belső értéke és nem rendi állása szerint becsülni. Házassága szintén jól példázza a szabadelvű eszmények gyakorlati megvalósulását. Visszaemlékezésében írja, hogy igazi, egyenrangú társra vágyott, akivel megoszthatja minden gondját. Ritka még ez a felfogás ebben a korban és nemcsak Magyarországon. A bécsi polgárlány, Walter Terézia pedig bizonyságát adja, hogy nemcsak jó feleség és anya, hanem igazi társ tud lenni és nemcsak házasságuk napfényesebb korszakaiban, hanem az emigráció keserű éveiben is. Elvesztése Pulszkyban nagyon mély nyomokat hagy, érzelmi, cselekvési aktivitását hosszabb időre jelentősen korlátozza. Vallási felfogása is eltér a megszokottól. A protestáns felekezethez tartozása miatt úgy véli, hogy a közéletben háttérbe szorul a katolikus vallású kortársaihoz képest. Ez a felismerés azonban nem protestantizmusát mélyíti el, hanem új, a kor kívánalmainak megfelelő vallási útkeresésre ösztönzi. Lamennais-t olvasva állapítja meg -228-