Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Közlemények - Kupa László: Pulszky Ferenc emlékezete

XXI. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1996-1997 KÖZLEMÉNYEK MITTEILUNGEN PULSZKY FERENC EMLÉKEZETE Kupa László A 19. század magyar históriája nem fukarkodik azokkal a történelmi személyiségekkel, akik a tudomány, az irodalom, a művészet, a politika, a gazdaság egyik-másik, esetleg több területén döntő mértékben hozzájárultak az ország felemelkedéséhez, a polgárosodáshoz. Természetesen jóval kevesebb azoknak a személyiségeknek a száma, akik az említett szférák mindegyikében jelentőset alkottak. Ezen kevesek egyike volt Pulszky Ferenc, aki 1814. szeptember 17-én született a Sáros vármegyei Eperjesen. A család vallon eredetű (De Poulé), előbb Alba herceg üldözései elől Lengyelországba menekülnek, majd a 17. század végén költöztek Sáros vármegyébe. Előkelő földbirtokos, rendezett vagyonú család volt az övék, akiknek viszont protestáns hitük miatt számottevő kormányhivatalra nem lehetett kilátásuk. „Minden előrelátás szerint tehát - írja visszaemlékezésében - az „aurea mediocritas" várt reám, gazdálkodva jószágomon, mint több tekintetes vármegyék előkelő táblabírájára s a protestáns egyház egyik felügyelőjére." Abban, hogy életpályája teljeséggel más fordulatot vett, anyai nagybátyjának, a szenvedélyes és híres műkincsgyűjtőnek, Fejérvári Gábornak volt meghatározó szerepe. A nagybácsi Eperjesre költözését követően egyre inkább átveszi az ifjú szellemi irányítását. Jó pedagógia érzékkel ösztökélve őt, az ógörög nyelv ismeretét szabta feltételként egy esetleges olaszországi út reményében. Az unokaöccs még túl is teljesítette a penzumot, mivel iskolai tanulmányait is elvégezte és felesküdött jurátusnak. 1833-ban útnak indulnak: Pozsonyba, Bécsbe, Münchenbe is ellátogatnak, de a közel féléves külföldi út legemlékezetesebb állomásai mégiscsak az itáliai városok: Velence, Róma és Nápoly voltak. A korábban Tasso és August Schlegel, Calderon és Lessing, Walter Scott és Holbach, Voltaire és Rousseau műveit egyaránt olvasó fiatalember számára az élmény szinte leírhatatlan! A Sáros megyei tábla bírói miliő tagjainak pozsonyi utazásai is eseményszámba mennek, a császárvárosba történő látogatásuk többéves téma, de hogy egy 20. életévét be nem töltött ifjú közülük ilyen körutazást tegyen, ez már igazi szenzáció! Az itáliai műkincsekkel való megismerkedés pedig nagyban hozzájárul a művészettörténeti-régészeti karrier beindulásához. Régiségtani dolgozata jelenik meg és 20 éves korában a római Institutio di Correspondenza Archeologica tagjává választja. Az igazi hozadék azonban az archeológiai természetűnél jóval gazdagabb. Nemcsak letűnt korok életével, kultúrájával ismerkedik, hanem a telivér jelennel is. Új, jóval szélesebb horizont nyílik meg előtte: a különböző szokások, intézmények megismerésének és a magyarországi viszonyokkal történő összehasonlításnak a lehetősége. Az általa ismert világ tehát tágabb összefüggésrendszerbe helyezhető és hazája helyzete benne értelmezhető. A külföldi körútról alig érkezett vissza, máris az 1932-36-os pozsonyi országgyűlésen látjuk viszont joggyakornokként. Jurátus éveit azonban nem az országgyűlési ifjak szokásos mulatozásával töltötte, hanem olyan társaságot keresett, ahol főként politikáról folyt a szó. Egy szép júniusi estén ötödmagával elhatározta, hogy szabadelvű társaságot alapítanak „... hol fölolvasásokat tarthatunk, bizalmasan is társalkodhatunk, az az ifjúság jobb részét a kávéház és -227-