Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)
Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Kapros Márta: Manga János, a Palóc Múzeum etnográfusa
A fényképet inkább kiegészítő illusztrációnak tekintette, konkrét példának a kutatott jelenségekre, megállapításai igazolására. Hollókőn pl. viseletüket őrző és elhagyó személyeket egyaránt megörökített. Ipolyvecei felvételei készítésében a társadalmi tagoltság öltözködésben megnyilvánuló eltéréseinek érzékeltetése a cél. Vanyarci viseletképei az etnikai sajátságok minél részletesebb dokumentálása mellett, jól mutatják az egyes korcsoportok öltözködésének eltéréseit. A fotók dokumentációjában Manga többnyire feltünteti az alkalmat, amikor az adott öltözet(ek)et hordták. - Minden bizonnyal kiállítási célt is szem előtt tartó, kellő technikai műgonddal készített fotói a viseletes, karakteres arcú menyecskékről, máig nagy segítséget jelentenek kiállításrendezéskor, publikációk illusztrációinak összeállításánál. A jól adatolt fotók - a mindenkori ábrázolt személyek öltözete révén immár egyéb témájú felvételeit is beleértve nemcsak a lokális viseletkutatás pótolhatatlan dokumentumai, hanem általában a parasztviselet kései fennmaradását vizsgálók számára fontos információkat közvetítenek. Manga viseleti kutatásainak muzeológiai eredménye a „Megyénk népviseletének fejlődése" című, 195l-es kiállítás, továbbá a múzeum textilgyűjteményének megalapozása és anyagi lehetőségek engedte - folyamatos gyarapítása. Kezdetektől érzékelhető törekvése, hogy összetartozó tárgyegyütteseket szerezzen meg. Viseleti tárgygyűjtéseiben kiemelt figyelmet szentel a változatos menyecske főkötőknek, valamint a hímzéssel, szőtteshímmel díszített textíliáknak. Kifejezetten viseleti témájú publikációt nem találunk Mangától, bár egy helyütt utal rá, hogy a kivetkőzés kérdésének részletes feldolgozását tervezte." ') Ez irányú gyűjtési tapasztalatainak egy részét azonban beépítette „A társadalmi szempontú néprajzi kutatásokról" című, 1952-es tanulmányába." 2 ^ E dolgozat ismét túlmutat a helyi anyag közlésének regionális jelentőségén. Olyan módszertani szempontokra irányítja a figyelmet, amelyek nem ismeretlenek a korabeli magyar néprajztudományban, de következetes alkalmazásuk hangsúlyozása tudománytörténeti szempontból fontos volt."') A paraszti kultúra mozgásban, változásában történő vizsgálata, az egyes jelenségek társadalmi, történeti kontextusba helyezése, az egyén ilyetén, illetve életkorából, neméből fakadó viszonyulása a régihez és az új jelenségekhez - olyan szempontok, amelyeknek napjaink néprajzi kutatásában is helyük van. Hangsúlyozottan a teljesség igénye nélkül válogat minderre konkrét példákat öt nógrádi községből (Hollókő, Ecseg, Kazár, Ipolyvece, Dejtár) a viselet, házbelső, a népszokások és hiedelmek vonatkozásában. - Utalnék Manga itt (is) megfogalmazott tudományszervezési nézeteire: részint az országos Néprajzi Múzeum és az akkor tájmúzeumként jegyzett vidéki intézmények kutató munkájának összehangolását szorgalmazza. Továbbá fontosnak tartaná a nyelvhatárok két oldalán a szomszédos országok kutatóival, intézményeivel való szervezett együttmunkálkodást. Régi óhajok ezek, s ma sem nélkülözik az aktualitást. Az előbbi tanulmány egyes példái azon témagyűjtésekből valók, amelyeket Manga János egész nógrádi tevékenysége alatt folytatott: a jeles napok szokásai, hiedelmei. A majdani, Ipolymenti témamonográfiája" 4) anyaggyűjtésének második lépcsőjét képezi elsősorban ez a munka, elmélyítvén, módszertanilag továbbfejlesztvén a folyó jobb partján a 30-as években folytatott kutatásait. De kevés olyan kéziratos gyűjtése van, amely ne tartalmazna e témakörből adatot. Az ide vonatkozó anyagok múzeumi dokumentációja - csakúgy, mint a többi - precíz és sokoldalú. Az életkor, társadalmi állás következetes feltüntetésével szereplő informátorok visszaemlékezéseiből az arra érdemesnek ítélt részleteket szószerinti lejegyzésben tartalmazzák. Az interjúk, megfigyelések summázatát Manga János úgy fogalmazta meg, hogy utóbb, szinte változtatás nélkül átemelhetők voltak publikációiba. A témához készített fotók múzeumi -215-