Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Kapros Márta: Manga János, a Palóc Múzeum etnográfusa

nyilvántartási számmal szerepelnek a letisztázott gyűjtés megfelelő helyén, csakúgy, mint a kapcsolódó zenei anyag kottái.<

15) Ez irányú kutatásaihoz, de másokhoz is, segítőket szervezett. Főleg falusi pedagógusok, papok, lelkészek voltak, akiket munkatársaiként emlegetett. Továbbá Manga személyes, baráti kapcsolatai mellett, igyekezett kiaknázni a helyi közigazgatási és politikai intézmények támogatásában rejlő lehetőségeket is a tudomány, a múzeumügy érdekében.<

ir,) Az ismétléseket elkerülendő, csak utalok a tematikus közelítésű előadásokban tárgyalt, olyan tudományos publikációkra, amelyek Manga János balassagyarmati tevékenysége idején készültek, s bennük vidékünkön gyűjtött anyagra is támaszkodott. A Slovensky národopis-ban közlik moréna tanulmányát (1956); elkészül „A török háborúk emlékei a magyarországi szlovák népdalokban" című dolgozata (1956); megjelenik német nyelven összehasonlító tanulmánya a palóc és szlovák lakodalmi szokásokról (1957); ugyancsak német nyelven teszi közzé az aratási szokásokról, aratódalokról szóló dolgozatát (1959) - impozáns sor. Amely, különösen ha az egész országra kiterjedő pásztorművészeti kutatásaira is gondolunk, méltán példázza Manga János - az egyébként vidéki muzeológus - intenzív feldolgozó tevékenységét, nagy munkabírását. S akkor még nem szóltunk a módszertani, muzeológiai, tudománynépszerűsítő írásairól, könyvismertetéseiről.<

l7

> A felsorolt tanulmányok egyben jelzik azt is, hogy érdeklődésében mind nagyobb teret kap a magyarországi szlovákok népi kultúrájának vizsgálata. Megyei nézőpontból elsősorban vanyarci kutatásait kell kiemelnünk. 1954 végétől Manga János terepmunkája elsősorban ide irányult. A témagyűjtéseket több száz fotó és diafelvétel, gazdag zenei anyag teszi teljessé; feltárta a községre vonatkozó történeti forrásokat. Amikor elhagyja a Palóc Múzeumot, javarészt együtt van anyaga a falumonográfiához.<

lx

> Vanyarcon kívül más szlovák falvakban is megfordult. Szügyhöz, Galgagutához viseleti és hímzésgyűjtések kapcsolódnak. Szúpatakon a betelepülésről fennmaradt emlékek után kutatott, s igyekezett átfogó képet kapni a község hagyományos kultúrájáról. Patvarcon főleg szokásokat jegyzett le. Itt említem, hogy 1958-ban „Nógrád megyei szlovák népművészet" címmel kiállítás nyílt a múzeumban. A gyarmati időszakból még egy publikációról szólok, amelyhez ugyancsak kapcsolódott kiállítás:'

10) a Dajaszászynéval közösen jegyzett hímzéskiadványra. E munkának elsődlegesen inkább helyi jelentősége van. Bár nem vagyunk bővében olyan feldolgozásoknak, amelyek még élő, bár - úgymond - másodvonalbéli hímzőkultúrákról adnak szakavatottan hírt, segítségül szolgálván a népművészet legújabb stílusához kapcsolódó anyag értékeléséhez. A Szécsény környéki, dél-nógrádi, Salgótarján környéki megnevezések alatt tárgyalt hímzések - a Mangától megszokott történeti változás menetébe ágyazott - elemzése kapcsán, először fogalmazza meg a szerző a kisebb falucsoportok kialakulásával kapcsolatos nézeteit. A múzeumi gyűjtemények felől közelítve: a szóbanforgó évtized alatt Manga János több mint ezer néprajzi tárggyal gyarapította a Palóc Múzeum gyűjteményét, amiről a jelen évfordulóhoz kapcsolódó kiállításunkban igyekeztünk illusztrációval szolgálni. Pótolhatatlan értéket jelent fotótárunkban az a kétezret meghaladó számú fénykép és diafelvétele, amelyek egy része a helytörténeti kutatás érdeklődésére is számot tarthat. Különböző rögzítéstechnikával készült népzenei dokumentációja avatott gondozóra vár. Végül megemlítem filmfelvételeit, amelyek népzenei, pásztorművészet és szokás témájú kutatásaihoz kapcsolódtak. -216-