Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Kapros Márta: Manga János, a Palóc Múzeum etnográfusa

témában jelentkező szlovák kapcsolatokat is. Végezetül a duda, a dudás kultikus kapcsolatainak, ilyetén szerepének bemutatásával a szokás- és hiedelemkutató szólal meg. A dolgozatban tehát Manga János néprajzi érdeklődésének minden fő iránya fellelhető. - Manga e feldolgozást követően továbbra is kutatta vidékünkön az ide vonatkozó anyagot, a duda mellett érdeklődését kiterjesztve a többi hangszerre is. És egyidejűleg létrehozta a Palóc Múzeum hangszergyűjteményét. Manga János nógrádi terepkutatásait a múzeum néprajzi gyűjteményének átgondolt gyarapítása és a soron következő kiállítások határozták meg. Az 1950-es évek elején vagyunk. A múzeum irattári anyagát forgatva, s a helyi sajtó híradásaiból, kommentárjaiból érzékelhetők az aktuális politikai elvárások a múzeum irányába is. Legkézenfekvőbb megoldást ebben a helyzetben a termelési szféra tárgyköréből merítő kiállítások kínáltak, hiszen a néprajzi anyag előképül, avagy ellenpontként szolgálhatott „napjaink eredményeinek" felmutatásához. Ugyanakkor a hagyományos paraszti gazdálkodás, a háziipar, kisipar emlékanyagának összegyűjtése a muzeológus számára nemcsak vállalható, de időszerű feladatot jelentett. Manga a tárgygyarapítás mellett fényképek sorozatain örökítette meg a különböző gazdasági tevékenységek, egyes mesterségek (kötélverés, kosárfonás, szakajtókötés, hátikosár készítése, fakanálfaragás, fazekasság, gyertyaöntés) munkafolyamatait.l'°) S a gazdálkodás témába az állattartás kapcsán - úgymond - belefért a pásztorművészet is. Utóbbi tárgyú nógrádi kutatásai szervesen illeszkedtek országos feldolgozó munkájába - s szintén megvoltak a helyi gyűjteménygyarapítási eredményei. A terepen még fellelhető emlékeken túl, kapcsolatai révén magángyűjtőktől, ajándékként a Néprajzi Múzeumtól is sikerült kvalitásos darabokat megszereznie. - A kapcsolódó kiállítási tevékenység vonatkozásában néprajzi szempontból „A nógrádi táj és ember" című állandó kiállítás (1952) mellett leginkább a mátrakeresztesi fakanálkészítést (1951) és Gyurkó Pál faragópásztor munkáit (1952) bemutató tárlat érdemel említést. Közönségigény motiválta kiállítási elvárással függött össze a viselet kutatásának felvállalása. Ez irányú átfogó témagyűjtéseket elsősorban Hollókőn és Kazáron végzett. Az egyes öltözetdarabok változásait igyekezett nyomon kísérni a legrégibb emlékektől a jelenig, kutatván a változások mozgatórugóit, az egyes jelenségek társadalmi beágyazottságát, a vagyoni rétegződés szerinti eltéréseket. Különösen tanulságosak azon vizsgálódásai, amelyek a parasztviselet elhagyásának, avagy éppen megőrzésének belső indítékait igyekeztek feltárni. - A viselet korai emlékeiről, illetve a kivetkőzésről további gyűjtés-kézirataiban is gyakran találunk adatokat. Ugyanez mondható el az öltözetdarabokon alkalmazott hímzésekről. Odafigyelt a ruházkodással kapcsolatos iparok (kékfestő, csizmadia stb.) emlékeire is. Megjegyzem, már 1950-es hollókői gyűjtése során számba vette egy-egy asszony teljes ruhakészletét. Emlékezet alapján rögzített hozománylistákat, ezeket más informátorral kontrolláltatta (Kazár). Viseletes családi fényképekről reprodukciókat készített. Mindezek igazolják, hogy e számára penzum jellegű feladat során is mennyire nyitott volt a korszerű gyűjtési módszerek, szempontok irányában. A megye különböző vidékein - köztük szlovák falvakban is - végzett adatgyűjtései során Mangát érezhetően a téma tartalmi összefüggései, a viselet funkciója érdekelte jobban. A formai részletek vonatkozásában szűkszavúbb - bár amit feljegyzett, az lényegretörő és szabatos. Továbbá a formai jegyek hiteles rögzítésére akkor még Nógrád megyében adott a fotódokumentáció lehetősége, amivel Manga János rendszeresen és példás technikai színvonalon élt is. Viszonylag ritka, amikor quasi fényképezőgéppel gyűjt: fázisonként rögzíti pl. a menyecskék haj- és fejviseletének elkészítését, vagy a bocskorfűzés, gatyaráncolás folyamatát. -214-