Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Horváth István: Mentelitás és mítosz. Jelenségek és összefüggések Salgótarján 20. századi társadalmi életéből

Az egyéni értékrendet meghatározó motívumok Salgótarján arculatának alakításában megjelenő folyamatok és erővonalak feltűnő módon г politika a politizálás körül kristályosodtak ki. A sok tekintetben speciális tartalmú helyi társadalom fejlődése és mozgása - úgy tűnik nagyarányú személyes részvételt igényelt, és naponta feltöltötték, izgalmi állapotban tartották az itt élőket. Az átpolitizáltsági igény pozitív tartalma ezen a hőfokon ellentmondásos volt. Az ellentmondás leginkább abban érhető tetten, hogy létrehozta azt a magatartást, amely mivel hangsúlyosan a napi feladatokra koncentrált, gyakorta felszínes is maradt. Ha tovább vizsgálódunk, láthatjuk: az országos politikai trendek természetszerűleg érvényesültek a településen is, és jobbára kialakultak az érvényesüléshez szükséges eszközei - a pártok - de ezek gyakorta kötődtek egy szűk csoport hatalmi ambíciójához, és intenzitásuk a mindenkori hatalomban lévők erejétől függött. A falusi állapotból nagyon kevés tradíció maradt fenn. így a 48-as eszmékhez való ragaszkodás századfordulón megjelenő gyakorlata nem tudott tartósan vonzóvá válni. Az ismert viszonyok miatt kevés volt a társadalmi bázisa. Ekkor már a közfigyelem, a személyes érdeklődés is elsősorban a helyi gazdasági viszonyok által meghatározottan - a szabad versenyre alapozó liberalizmus irányába mozdult el kis részben, nagyobb hányadában az ugyancsak újdonságként megjelenő szociáldemokrata gondolkodás követője lett. A település történetét búvópatakként végigkísérő eszme - annak eltorzításával együtt - az egyik meghatározójává vált az itteni magatartásnak. A szociáldemokrata párt - az MSZDP - helyi csoportja a megalakulástól (1903), a két munkáspárt - az MKP és az SZDP - egyesüléséig (1948) legálisan működött. Az első világháborút követő időszakban tömegbefolyásukat jelezte, hogy 1922 és 1924 között képviselőt (Králik Ferencet) tudtak a magyar parlamentbe küldeni. E mozgalom egyik irányzata radikalizálódott - elsősorban Baglyasaljához kötődően - , amely, révén az illegális - a föld alatti munkásmozgalom - jelei is nyomon követhetők Salgótarjánban. Az Oczel-család és a közvetlen környezetükben élők képviselték e szándékokat. Törekvéseik hatása, bázisuk az 1945 utáni években túlhangsúlyozódott, a hatalmi státuszok megszerzésénél nagy súllyal volt jelen az illegalitás ténye. A dolgozó családtagok örökölték az ebből származó privilégiumok jelentős részét. Mindezek károsan hatottak a nyilvánosság gyakorlatára, beszűkítették, szektaszerűvé tették egy-egy időszakra a mozgalmi életet. E két gondolatvilág a világháborúk közötti időszakban a nemzeti érzületekkel gazdagodott, amelynek motívumai a testközelből megtapasztalt államhatár változás okozta hatásokból alakultak ki. A második világháborút követően mind a hatalmi, mind a köznapi figyelem is építkezett belőle, az olykor felerősödő lokálpatrotizmus alapjait képezték. A kereszténység közösségépítő eszmevilága tartósan és folyamatosan hatott a városlakók között. A hatása alatt élők köre színes, de nem széles. Az itt élő orvos közösségből és más polgári erő közül épp úgy találtunk meghatározó személyiségeket, mint a nők és a fiatalok, olykor a munkások soraiból is. Az általános jelenségek mellett a korai - tehát még a múlt század közepétől elindult - gazdasági fejlődés személyes hatásai közül különösképp a szolidaritás gondolatának gyakorlati megjelenése volt figyelemreméltó. Az új eszme - amely a paraszti közösségek tradícióiból csak kis részben táplálkozhatott - elsősorban az üzemi tevékenységgel együttjáró bajok, balesetek, személyes tragédiák enyhítésére létrejött bányatársláda intézményében jelent meg és érvényesült. -20-