Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Bakó Ferenc: Egykori pályatársam, Manga János

XXI. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1996-1997 NÉPRAJZ ETHNOGRAPHIE Egykori pályatársam, Manga János Bakó Ferenc Nehéz elhinni, hogy az örök fiatal férfi, a mindig tevékeny, alkotásra képes tudós most 90 éve született és már 19 éve halott! 1938-ban találkoztam vele először, amikor megjelentek az első felvidéki magyarok a pesti egyetemeken és magyarul folytathatták vagy fejezhették be tanulmányaikat. Manga János akkor már diplomás ember volt, háta mögött egy évtizedes pedagógiai gyakorlattal és intenzív néprajzi, népzenei gyűjtőmunkával, amelynek eredményeit a pozsonyi rádió magyar nyelvű műsorain tette közzé. Egy évtizeddel idősebb volt nálunk, a Györffy István néprajzi szemináriumának hallgatóinál, ezért kapcsolatai nem annyira hozzánk, a diákokhoz, hanem inkább a professzorhoz fűzték. Érdeklődési köre is kialakult már arra az időre: doktori értekezésén dolgozott, aminek témája a népzene és a vele kapcsolatos ünnepi szokások voltak a Nyitra megyei Menyhén. Ezt megelőző és követő könyvei, tanulmányai is főként ebben a témakörben és ezen a területen születtek meg. Közelebbi kapcsolatba a közös munkaterület hozott bennünket. 1940 körül együtt dolgoztunk a Néprajzi Múzeumban, és alkalmam nyílt arra, hogy terepmunkáján, gyűjtés közben vele tarthassak. Két ilyen nagyobb útra emlékszem, az egyiket a borsodi Bódva völgyében, a másikat a Heves megyei Egerbocson és környékén tettük meg. Köszönettel gondolok arra, hogy János, a rutinos gyűjtő, tanácsaival, tapasztalatainak átadásával mennyit segített nekem, aki akkor még kezdő voltam ezen a téren. Tanulhattam tőle módszerességet, céltudatosságot, mert minden kutatása egy-egy szélesebb horizontú téma kifejtésére, problematikájának megoldására irányult, ezt célozta meg, segítette elő. A háború végének fejetlen, zűrzavaros időszakában a gyarmati múzeum gyűjteményei szinte teljesen megsemmisültek, de a negyvenes, ötvenes években még lehetőség nyílt a néprajzi kollekció pótlására, újonnan való összegyűjtésére. A múzeum igazgatását, szervező és tudományos kutató, gyűjtőmunkáját Manga János vállalta el. Nógrád megye gazdag népi kultúrájának tárgyi emlékeit, népművészetének remek alkotásait összegyűjteni, felvásárolni, a leletkörülményeket is rögzíteni azonban nehéz és időigényes feladat volt, amelynek ellátásához több kolléga mellett magam is segítséget nyújtottam. És ez volt a második alkalom, amikor együtt dolgozhattam vele. Majd 1952-ben, amikor megürült az egri múzeum igazgatói széke, a minisztérium átmenetileg őt bízta meg Eger igazgatásával is, amit csak addig vállalt el, amíg el nem készül az 1552-es várvédelem évfordulójára rendezett állandó kiállítás. Ennek egyes termei a céhes ipart, a népművészetet mutatták be és az ehhez szükséges tárgyak gyűjtésébe, majd a rendezésbe magam is bekapcsolódtam. Múzeumi téren ekkor volt alkalmam utoljára vele dolgozni. Kapcsolatunk rövidesen más jelleggel, más körülmények között folytatódott. 1957-ben Manga Jánost a Népművelési Intézet vezetésével bízták meg, amelynek feladatai közé tartozott a népi kultúra megismerése és feldolgozása. Ennek a programnak keretében megbízott -207-