Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Bakó Ferenc: Egykori pályatársam, Manga János

Balassa Ivánnal együtt - egy nógrádi falu, Ersekvadkert monografikus feldolgozásával. Ez esetben a munkát Manga csak eszmeileg határozta meg és gazdasági hátteret biztosított neki, de befejezésére sohasem került sor. Manga János neve és a palócok néprajzi, folklorisztikai kutatása nemcsak a szakemberek körében kapcsolódik szorosan össze. így élt és él ez a köztudatban is, mert az északi megyékben, de főként Nógrádban sokan kerültek vele összköttetésbe több évtizeden át tartó helyszíni kutatásai és múzeumi munkája során. Mint utaltam rá, a gyarmati Palóc Múzeumnak több mint egy évtized folyamán igazgatója és a háborús veszteségek után újjászervezője volt. Ám nemcsak a tudományos munka kötötte ide, itt is született, a Hont megyei Pereszlényben 1906-ban, tehát ennek a népnek a fia volt, közülük nőtt ki országos hírű tudóssá! Sohasem felejtette el szülőföldjét, a honti, nógrádi tájat és egész életén át ennek tudományos vizsgálatán és megismertetésén fáradozott. Elvileg vitatható, hogy egy közösség belülről, vagy kívülről ismerhető-e meg mélyebben és hitelesebben. Manga János példája arra tanít, hogy egy népcsoportot, annak társadalmi szövevényeit, kultúrájának teljes terjedelmét az tudja csak igazán feltárni, megérteni, aki a származás, a rokoni és baráti kapcsolatok sok-sok szálával fűződik oda: aki szereti, megbecsüli és magáénak vallja szülőföldjét, annak lakosságát. Tudományos működésének mintegy 40 esztendeje alatt változó intenzitással több témakör foglalkoztatta, így a népszokás, a népzene hangszereivel együtt és a pásztorművészet. Ezek szorosan összefüggenek egymással, mert Manga az énekes szokásokat vizsgálta előszeretettel, de korán felkeltette figyelmét a pásztorok dudája, dudajátéka és díszítőművészete is. Minden témát először a Palócföldön kutatott, de ezekhez az alapinformációkhoz országos kitekintés is kapcsolódik. Munkáinak palóc magvát véve alapul, gyűjtéseit először a nyitrai magyarság körében, majd az Ipoly völgyében, illetve Nógrád és Hont megyében végezte. 1952-ben ideiglenesen átvéve az egri múzeum igazgatását, ezt az időt arra is felhasználta, hogy kiegészítse korábbi Mátra vidéki és borsodi gyűjtéseit, és alap-témáihoz ily módon biztosítsa a szélesebb látókört. Dolgozataiban gyakran párhuzamot tud adni Pereszlényből, szülőfalujából, talán még gyermekkori emlékeit idézve, amikor a hozzá közel álló öregektől közvetlenül vette át a hagyományt. Palóc kutatásait mindig szlovák gyűjtéssel kísérte és érdeklődése a szlovák folklór iránt olyan erős volt, hogy egy-egy tanulmányában önálló témává alakult. Gyűjtés, kutatás közben arra törekedett, hogy lehetőleg maga jegyezze le az adatokat, dallamokat és végezze el azok technikai rögzítését. Jó felszereléssel, Leica géppel és kitűnően fényképezett, de a magyar etnográfusok között talán az első volt, aki rendszeresen használt magnetofont. Ez a technikai korszerűség a csehszlovák rádiónál szerzett korábbi tapasztalataira épült. Mindennek eredményeként Manga János Észak-Magyarországon és Szlovákia déli részein felbecsülhetetlen értékű, nagy mennyiségű anyagot gyűjtött össze az abban az időben legkorszerűbb módszerekkel és szempontok szerint. Adatai kronológiailag meghatározottak és földrajzilag rögzíthetők, ami az utókor számára is lehetőséget ad további alkalmazásukra. Feldolgozásukban több szempont érvényesül, s ezeket a következőkben lehet összefoglalni. LA népi kultúra társadalmi, folklór és művészeti ágazataiban az általános európai és az örök emberi vonások kimutatása, ezek magyarázata a művelődéstörténet, a vallástörténet eredményeivel. -208-