Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Horváth István: Mentelitás és mítosz. Jelenségek és összefüggések Salgótarján 20. századi társadalmi életéből

A még nagyközségi státuszú helyiségben letelepedett vállalkozók, szabad gondolkodású értelmiségiek a kezdeményezői a lapalapítási törekvéseknek. 1897-ben Salgótarján és Vidéke, 1901-ben ugyanezen a címen, 1903-ban Új Salgótarján és Vidéke, 1902-ben Salgótarjáni Lapok, 1911-ben Salgótarján, 1914-ben a Salgótarjáni Újság, és a századelőn egyedülálló laptípus, a divatlap is megjelent Parisiana címmel. A sajtó területén jelentkező „gründolási" hullám imponáló sorozata jelzi az itt élők szellemi ambícióit, törekvéseit is. A kor jeles személyiségei: Höpner Gyula vállalkozó, Török Sándor anyakönywezető-helyettes, dr.

Jungmann Dezső, Dömötöri Németh Péter újságíró, Pap Dezső költő, Rósenberg Miksa, Laufer Ernő nyomdász-vállalkozó, Polacsek Vilmos kereskedő emelendő ki abból a sorból, amelyek kezdeti indulásnál figyelemre érdemes tevékenységet végeztek. Szinte közös szándékukat fogalmazták meg a Salgótarjáni Lapok vezércikkében. „Foglalkozunk mindazzal ami városunk és vidékének közönségét érdekli. Nagy súlyt helyezünk a helyi dolgokra, megyei eseményekre, de miután Salgótarján mint gyár- és bányászváros (ekkor még község - H.I.) elsőrendű helyen áll, lapunkban állandó rovatot nyitunk a bányászat és kohászat érdekeinek is. Vezércikkeinkben a lap élén mint a közügyek harcosai küzdünk, tárcáinkban élvezetes olvasmányokat óhajtunk nyújtani, karcolatokra, szellemes csevegésekre mindenkor gondunk lesz." (7) A korábbi, lényegében egynemű község közösségi - felekezeti tekintetben kiszínesedett azáltal is, hogy új egyházközösségek, a hitélet gyakorlásának új területei jöttek létre. A hagyományos római katolikus templom mellett, az ágostai hitvallású evangélikus egyház 1872 szeptember 22-én fogadta el önálló egyházalapítási határozatukat, és 1882-ben felépítette az egyházközség templomát is. 1900-ban iskolaépítésbe fogott az acélgyár támogatásával. Népessége az új telepesek munkások és vezetők, a fiaik soraiból került ki. A református egyházközösség 1901. május 27-ére tűzte ki alakuló közgyűlését, és kezdte meg tevékenységét. Az 1900. évi népszámlálás során Salgótarjánban 1.385 evangélikus, 231 református hívő lakost írtak össze.

(X) A településen 1895-ben alakult meg hivatalosan az Ortodox Izraelita Hitközség. A zsidóság első hulláma a bányanyitások első korszakában - 1850 után - érkezett Salgótarjánba, a második hullám a 80-as évektől folyamatosan telepedett meg és vált a városban honossá. Megteremtette önálló anyagi alapjait, ápolta saját közösségi kultúráját és intenzíven bekapcsolódott a település mindennapjaiba. Számuk 1900-ban 965 fő, 1941-ben 1.297 fő volt. A településen élő más népességgel harmóniában élt. Ellentéteket csak külső erő és sanda politikai szándék tudott szítani az itt élők és a zsidóság között. Erre több tragikus esemény szolgál például. így 1909-ben, 1919-ben és a legdrámaibb 1944-ben történt. <°> A cigányság itteni életéről a XVIII. századtól van ismeretünk. 1776-ban 2 családban 9 fő cigány élt Salgótarjánban. A korai időszakban „a vas megmunkálás fortélyait ismerő mesterek voltak". АХГХ. századvégétől a „szórakoztatóipar" adott sokuknak kenyeret. Számuk a századfordulón sem volt magas: 98 főt írtak össze. Önállóságukat korán megszervezték. Az 1899. októberében elfogadott községi szabályrendelet szerint önálló vezetőjüket - a cigánybírót - elismerte a hivatal, és rögzítette: „A czigánybíró a községtől elkülönítve levő czigány telepen a községi hatóság rendeleteinek végrehajtó közegeként működik; utasítást a bírótól illetve a főjegyzőtől és a közigazgatási aljegyzőtől, vagy a rendőrtanácsostól esetről esetre kapja." Életüket a városrekonstrukciós munkálatok alakították át: amikor a város különböző pontjaira telepítették őket. <

in

> -19-