Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Tari Lujza: Manga János hangszeres népzenegyűjtései: 1959–1977

rosi cigányzenei hagyomány és a pásztorhagyomány sajátságos összefonódásából áll. Gömór határain túlnyúlva ugyanakkor tágabb északi területi összefüggést mutat. Manga felvételein, mint fentebb jeleztem, a berzétei cigányzenészek képviselték a gömöri zenészeket, regionális és areális elterjedtséget egyaránt mutató dallamokkal. A helyi dallamrepertoárt a már említett „Miskolci verbunk", vagy más néven „Szilicei verbunk" példázza. A dallam ma már a szűkebb Szilice-Berzéte-i körzetet jelzi, egy Kiss Lajos által 1958-ban Nemesradnóton gyűjtött „Dudaverbunk" azonban a korábbi szélesebb gömöri, két másik balassagyarmati dallamváltozat (Lajtha László 1930) pedig a tágabb területi elterjedtségre utal. (Tari 1993 80-81.).s A nemesradnóti és balassagyarmati változatok típusösszetartozását a Manga berzétei gyűjtéséből származó dallam egyértelműen igazolja. A pásztor tánczenei hagyomány tágabb Kárpát-medencei kapcsolódásait és egyben az együttélésből fakadó zenei stílusazonosságot jelzi a Figúr Jancsi prímás és bandája által Pozabuőki-nak nevezett táncdallam (AP 16. 917/g.) Ezt a dallamot a szlovákok Odzemoknak is nevezik, míg a (Cseh)Szlovákiai területére került magyarok Kanásztáncnak, vagy Seprűtáncnak hívják (Martin 1974 22-27.). -194-