Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Horváth István: Mentelitás és mítosz. Jelenségek és összefüggések Salgótarján 20. századi társadalmi életéből

Mindezek az összefoglalóan elmondott okok vezettek el odáig, hogy a 60-as évek közepétől elkezdett városrekonstrukció szétrombolta az addig ismert településképet, és a 80-as évek végére kialakította a korszerűnek nevezhető mai városképet: a központot, a vele kapcsolatban álló nagy lakótelepek rendszerét. A fő építőanyaga is jelentősen változott: a panel, az előre gyártott házgyári elem vált uralkodóvá. Napjainkban azonban megfigyelhető, jól érzékelhető a korábbi életmódhoz, szokásokhoz való visszatérés igénye. A gyakorivá váló esetek a családiházas, üdülőkörzetes építkezések tartós jelenlétével jellemezhetők leginkább. (5

> A nagy változások hatása ma még csak részben ismert. A manapság - az ezredforduló tájékán - éretté vált nemzedék körében terjed el a régi város - a gyerekkor - iránti,, soha vissza nem állítható vonzalom, amelynek az identitásra, a helyhezkötődésre gyakorolt hatása egzaktan nem mérhető, de a lakhely változtatásnál minden bizonnyal szerepet játszó tényező. A lakóhelyi viszonyok változása magával hozta a mindennapi élet alapvető módosulásait is. E folyamat tetten érhető az öltözködés változásaiban is. A hagyományos palóc falu ХГХ század közepi viselete megfelelt a más településeken megtalálható, a mindennapi paraszti - erdei munka által megkövetelt feltételeknek. A XX. század tájékán végbement a népviseletben bekövetkezett ún. kiszínesedés, amely elsősorban a női ruhákra volt jellemző Salgótarjánban már nem volt érzékelhető. Azonban az itt is érvényesült, hogy elsőként a férfi viselet változott meg. A házilag előállított ing és gatya helyett a nadrág - kezdetben csak vasárnap - elterjedését nem lehetett megállítani. A hagyományos férfi viselet a 90-es években kezdett megváltozni és akkor tűnt el végképp, amikor tömegesen jártak a salgótarjáni és a környező bányákba. Nyári Albert írta: „A század elején a módosabb legények készen vett „mesteremberes" ruhát kezdenek hordani, és akik Salgótarjánba járnak munkára azok vasárnap is magukon felejtik a pantallót." Kazáron azt is mondták. „A bánya vitte el a viseletet." Az ipari, a bányai munka, és az ideérkezők szokásai együttesen alakították a ruházatban, az öltözködésben végbement változást. A férfi ruházat színei megváltoztak. Noha különbség érzékelhető a városban, a kolónián élők, sőt egyes foglalkozások - bánya, üveggyár, acélgyár esetében a ruházat minőségében, az egyöntetűbbé váló szürke cajg anyag vált uralkodóvá a fizikai munkások között. A fokozatos és lassú változás a harmincas évek közepére stabilizálódott, amikoris a férfiak többnyire simlis sapkában, felgombolt zubbony szabású szürke kabátban, alatta szürke ingben, szürke nadrágban és igen gyakran kapcával használt magas szárú bakancsban jártak munkába. Az időszak városi fő közlekedési eszköze a „bicigli" volt. A gyári munkások szokásait és lehetőségeit mutatta be az a tény, hogy igen gyakran a munkaruhát a „jó ruházatuk fölé" vették fel. A munkaruha és a hétvégi ruha közötti különbség is szembetűnő volt. Mind a telepen, mind a városban élő munkások értékrendjét erőteljesen befolyásolta, hogy „a polgárosodás útján vannak" - írta Szabó Zoltán közismert tényfeltáró művében. A ruházkodás általános jellemzésénél a századfordulótól kezdve feltűnt, hogy egyre inkább a Budapestről elterjedő divat naprakész követése volt a jellemző. A szabad időben, a várnapi viseletben volt ez érzékelhető. Az ifjak - legények és lányok - mellett a többi korosztály is szívesen öltözködött - öltözködik a mindig megújuló módi szerint. Az öltözködési szokásnak ez a vonulata máig jellemző (f>) A polgárosodás folyamatának hatása széles körben érvényesült. A század végétől szinte napjainkig tartó sajtó orgánum alapítási törekvések, a nyilvánosság iránti vonzódás, és annak a település közéletére gyakorolt hatása egy-egy jelzés, állomás a település történetében. -18-