Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Gyivicsán Anna: Manga János és a magyarországi szlovákok kultúrája

Vodiéka bistrá od Jordán mesta, do sa v néj umije a rucniőkem pout'íra, sto a fisíckrát peknejsi bud'e (a temu se drímat nebude) [Jordán városának gyors vize, ki benne mosakszik s kendővel megtörölközik az százszor, ezerszer szebbnek tűnik (s az el nem alszik)]*

11) A lakodalmi vacsora előtt a vőfély az asztalokat járja körül egy tányér vízzel s egy törölközővel. A tányérba minden vendég belemártja ujját, megtörli, miközben a vőfély az idézett verssorokat mondja. A mai lakodalomban is szokásos rituális kézmosás eredetéről, a szokás mikéntjéről már a legidősebbek sem tudnak. Magyarázatul csak annyit tesznek hozzá: „így szoktuk mi ezt már nagyon régóta". Manga János ezt a rituális szokást a kánai menyegző elnépiesedett lakodalmi szokásai közé sorolja. A kánai menyegzőről szóló tanulmányában a Léva (Levice) környéki magyaroktól idéz fel hasonló világi rituálét: Amikoron Krisztus Urunk a földet járta, Bemenvén a kánai menyegzőre Hol jelen volt Mária és Márta, Ezek Krisztus Urunkat úgy megtisztelték, Hogy kezeit és lábait megmosták. De mivel én kezeikhez, lábaikhoz nem nyúlhatok, Itt a víz, mossák meg ujjaikat. Erre mindenki a tányérba mártja ujját, a zsebkendővel pedig megtörli. Utána pénzt dobnak a tányérba. <

12

> Manga később egy másik pilisi faluban is rátalál a szokásra: 1. „Kesztölcön még a századforduló után lakodalmakban is énekelték a kánai menyegzőről szóló éneket, amelynek változatát a morva gyűjteményekben is megtaláljuk."*

I:,) 2. A magyarországi szlovák nyelvszigeteken több olyan szokás él még, vagy ismertek olyan népköltészeti szövegek, amelyeknek analógiáját mind ez ideig sem a szlovák, sem a magyar folklórban nem találtuk meg. Ilyenekhez tartozik például a nagyszombati Júdás-hordás Tárnokon, Pest megyében. A szokás napján a kamasz fiúk házról házra járva az egész falun végighordoznak egy kis akasztófán lógó, Júdást jelképező bábut. A szokásnál a következő szlovák verset, illetve annak magyar fordítását éneklik: A ti, Júdási, со si uőinil - Ket' si svojho majstra Zidom prezradil. A ti za to misís v pekle horet'i Luciferom d'áblom tam bit'i, tam ám bit'i. [Ó, te gonosz Júdás Mit tettél? Urad árulója mért lettél? Ördögök kezére, Pokol fenekére kerültél, kerültél.]'

14

' Tárnokon, amelynek lakossága nyugat-szlovák terültről származik, a letelepedés, a 18. század eleje óta kontinuuson gyakorolják a Júdás-hordást. Ennek legközelebbi párhuzamait, az ének szövegvariánsait több dél-morvaországi településről, főként Uherské Hradistë környékéről ismerjük. Néhány morva faluban még az 1970-es évek derekán is élt a Júdás-járás.<

15

> E párhuzamok keretében Manga János feltételezéseiből indultam ki, s a magam kutatásai is megerősítik, hogy a nyugat-szlovák népi kultúra leginkább a dél-morvaor-174-