Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - †Dupák Gábor: Az MKP Salgótarjáni Szervezetének irata. Adatok és források Salgótarján 1945–1948 közötti történetéhez

sebb és legforgalmasabb várostól csak hosszú úton át megközelíthető helyen fekszik. Salgótarján megyei város dolgozói a megye székhelyén lévő ügyesbajos (Sic!) dolgaikat csak nagy munka mulasztással, hosszas utánjárással tudják elintézni. Ennek az állapotnak megszüntetésére tervbe vettük (Sic!) a megye székhelyének városunkba való áthelyezését..) Az elképzelést a nemzeti bizottság is támogatta, és a BM-hez címzett 1946. szeptember 23-i kérelmében arra hivatkozott, hogy „...a vármegye legdemokratikusabb városa Salgótarján, és így garancia arra, hogy a vármegye ügyeit demokratikusan intézzék."*

39

) A városfejlesztési koncepció számolt a város vonzáskörzetéhez tartozó községek - Baglyasalja, Zagyvapálfalva, Zagyvaróna és Somoskőújfalu - Salgótarjánhoz történő csatolásával is. A program utolsó pontja vázolta az elképzelések végrehajtásának ütemét, amely az új pénz bevezetésével vette volna kezdetét. Ez után prioritást kapott volna a megrongálódott épületek lakásainak lakhatóvá tétele, a gazdátlanná váló ingatlanok tulajdonjogi rendezése. A tervezet beruházásainak kivitelezésére csak ezt követően került volna sor. A városfejlesztés 1945 utáni első összegzését a városi képviselőtestület 1946. szeptember 7-én tárgyalta és fogadta el.<

40

> A fent ismertetett fejlesztési program ismeretében lehet érdekes az a jelentés, amely az 1947. évi városi beruházási és műszaki munkákat foglalja össze.<

4,) E szerint 1947-re befejezték a közvágóhíd és a hűtőüzem háborús kárainak helyreállítását, melynek köszönhetően az üzem a város egyik legjövedelmezőbb gazdasági egysége lett. A volt csendőriskola épületét 100 ezer Ft-os költséggel alakították át a gimnáziumi oktatás céljára, valamint átadás előtt állt a zsinagóga mögött területen épülő 14 lakásos bérház is. 1947-ben jelentős eredményt értek el a városi vízvezeték-hálózat bővítése terén is. A munka szükségességét a katasztrofális időjárás is sürgette. A nagy szárazság miatt harmadára csökkent a vízvezetéket tápláló források vízhozama, és ez a város magasabban fekvő részein vízhiányt okozott. A helyzet javítása érdekében a hálózatba bekapcsoltak egy mélyfúrású kutat, melynek következtében a vízhozam 25 % -kai emelkedett. A tervezők szerint a vízhálózat további fejlesztése következtében a város vízműve az ország egyik legolcsóbb ilyen üzeme lesz, mert a fogyasztók számának növekedésével a bevételek jelentősebb emelkedése várható és a vízdíjak csökkenthetők lesznek." A munkanélküliség kezelésére 230.000 forint segély felhasználásával városi közmunkákat szerveztek, melynek során kitisztították az iszaposodó patakmedreket és helyreállították a háborús károkat szenvedett középületeket. Végezetül nem kis büszkeséggel állapította meg a jelentés, hogy „ A fenti beruházási és kárbahelyezési munkálatok közel 1.900.000 Ft. költségkeretben végeztettek. Ezzel jelentős munkaalkalmat teremtettünk, fizikai és szellemi munkások széleskörű rétegeit foglalkoztattuk, és a város gazdasági vérkeringését nagy mértékben fokoztuk. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy városunk az újjáépítés terén országos viszonylatban is példamutató munkát végzett és ezzel is előkelő helyet biztosított magának a magyar városok sorában." A pártiratok között művelődéstörténeti forrás is található, nevezetesen a Salgótarjáni Szabadművelődési Tanács alakuló ülésének jegyzőkönyve. -151-