Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)
Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - †Dupák Gábor: Az MKP Salgótarjáni Szervezetének irata. Adatok és források Salgótarján 1945–1948 közötti történetéhez
Megoldatlan problémát jelentett a középfokú tanintézetek áldatlan állapota is. „A gimnázium és a kereskedelmi iskola jelenlegi elhelyezése nem megfelelő. Ezek elhelyezéséről a laktanyaépületek, vagy a volt csendőriskola megszerzésével kíván a város vezetősége gondoskodni." Hosszú tárgyalások és egyeztetések után a BM 1947-ben biztosította a gimnázium számára az egykori csendőriskola épületét. A program a kulturális beruházások tekintetében úgy fogalmazott, hogy „Az óvodatér felhasználásával kultúrpalota építendő, melyben előadótermek, állandó színház, mozi, könyvtár és múzeum helyezendő el." A tér a mai Posta és a Centrum Áruház mögött volt. A tervben szereplő többfunkciós kultúrház nem itt, hanem a Fő utca keleti részének kibővítése során kialakított területen épült fel 1966-ban. A program részletesen foglalkozott a közegészségügy fejlesztésével. Az elképzelés indokolt és szükséges volt, hiszen a város egészségügyi helyzetét 1945 után is az egészségtelen településviszonyok és a gyógyítás feltételeinek hiánya jellemezte. A legfontosabb feladatnak tartották a katonai laktanya és a hozzá tartozó tiszti lakások felhasználásával egy 40 ágyas kórház és 20 ágyas szülőotthon létesítését. Az akkor működő két kórház - a bányai és az acélgyári - ugyanis elégtelennek tűnt az egészségügyi ellátás biztosítására. A koncepcióban vázolt kórház átadására két évtizedet kellett várni. A tervezet érintette a város kereskedelmi és ipari infrastruktúrájának fejlesztését is, amelynek keretében egy korszerű vásárcsarnok létesítését irányozták elő az Apolló mozi lebon^ tásával nyert területen. E mellé szándékozták átköltöztetni a - mai Fő téri irodaépület helyén álló - piacot. Az elképzelés szerint a „... piaci bódék jelenlegi helyükről eltávolítandók és az egész piaci berendezés a mozi-térrel kezdődően föl a rendőrségig terjedő magasságba a vasút és a Tarján-patak között helyezendő el." A város közlekedési helyzetének javítása érdekében „... A Nagyállomással kiindulva a Vadaskerttel bezáróan a vasúti sínpálya felhasználásával, vagy a vasúti sínpálya mentén építendő új sínpályával motoros járatot szándékozunk létesíteni." A közel 5 km-es útszakasz tervezett megállói közé tartozott a Vásártér, a Fő tér és a Losonci utca kereszteződése, az Uszoda és a Vadaskert. A fejlesztési program előkészítői tisztában voltak Salgótarján környékének természeti szépségével. Az adottság idegenforgalmi kihasználása érdekében a leromlott állagú, alacsony komfortfokozatú városi szállodák - Pannónia, Bristol, Vadász, Badacsony - helyett, a kor igényeinek megfelelő szálloda épületet terveztek az Erzsébet téren álló Kovács-féle likőrgyár és a mellette lévő Pannónia Szálló ingatlanainak felhasználásával. Ma ezen a területen a Profi üzletház és a Garzon-házak állnak. A tervezet nem hagyta figyelmen kívül a városi lakosság lakáshelyzetét sem, amely katasztrofális állapotot mutatott. Az épületek jelentős része régi, elhanyagolt és zsúfolt volt. Nehezítette a körülményeket, hogy a front következtében használatlanná váló lakások száma megközelítette az összes lakásállomány 25 %-átS M) A helyzet megoldását a lakásépítkezések megindításában látták, illetve az üresen és elhagyottan álló épületeket bérlakásoknak átalakítva kívánták városi tulajdonban venni. A koncepció természetesen megfogalmazta azt a politikai indíttatású igényt is, hogy Salgótarján legyen a megye új székhelye. Az indoklás szerint: „A vármegye székhelye a legnépe-150-