Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)
Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - †Dupák Gábor: Az MKP Salgótarjáni Szervezetének irata. Adatok és források Salgótarján 1945–1948 közötti történetéhez
lehet politika mentes, mert (az ipartestület) jobban a reakció hálójába kerülne és annak prédájává válna." E gondolatmenetet erősítette meg testvére, Oczel János is, aki a munkásegység fenntartás érdekében kérte a jelenlévőket, miszerint „... Szögezze le az értekezlet az elvi állását és utasítsa az ipartestületet, hogy a választásokat a munkásegység jegyében folytassa le." A szociáldemokrata Németh Lajos azonban válaszában kijelentette, hogy „... ahol gazdasági kérdésekkel foglalkozunk, ott zárjuk ki a politikát."* 34 ) A sikertelen egyeztető tárgyalások után a kommunista párt megkezdte a választási felkészülést. Az 1947. február 23-án megtartott választásra mozgósították a környező községek kommunista párti iparosait és kereskedőit, illetve „A Munkás Szó" című újság 1947. február 23-i számában visszatekintettek az 1945 elején lezajlott eseményekre, amely során „... a haladó szellemű iparosságnak csak nagy nehézségek árán sikerül aztán az ipartestület autonómiáját visszaszerezni."* 35 ) Azonban ezek ellenére a választáson az MKP súlyos vereséget szenvedett az SZDP-vel szemben. A párt elvesztette az elnöki széket, ráadásul teljes egészében kiszorult a vezetőségből is. A bukás okát kutatva a párt megyei tömegszervezője megállapította: „Magában Salgótarjánban a kisiparos réteg az, amely legmesszebbmenőkig tartózkodik pártunktól, tekintettel arra, hogy a felszabadulás után nem fektettünk olyan súlyt a kisiparosok megszervezésére, mint amilyent kellett volna."* 36 ) A fennmaradt dokumentumok között külön őrzési egységet képez az 1946-ban keletkezett Salgótarján város fejlesztési programja című tervezet.' 37 ) 1922 után a város akkori vezetése tisztában volt Salgótarján településképének elhanyagoltságával. Ezért tartottak fontosnak egy részletes városrendezési terv kidolgozást. A kiírt pályázatot megnyerő Vargha László már 1926-ban helyesen látta, hogy a város földrajzi fekvése miatt csak rekonstrukciós városfejlesztésre van lehetőség. Elképzelései közé tartozott a Fő utca tehermentesítése, a vasúti sínpálya felemelése vagy áthelyezése a település nyugati részére, illetve a patakszabályozás kérdése. E tervmunka alapja lett a későbbi városrendezési elképzeléseknek is. E rövid visszatekintés oka az, hogy Vargha elképzeléseit követve dolgozta ki a kommunista párt helyi szervezte 1946-ban, az új fejlesztési elképzelést, amelynek jelentősége komplexitásában rejlett. A programban felvázolt célkitűzések jelentős része azonban a későbbi városfejlesztési tervekben már nem szerepelt, illetve alapvetően módosult. Ennek ellenére talán érdemes részletesebben is foglalkozni a forrással, összevetve azt a mai városképpel. Az iskolaügyi elképzelések célja az oktatás feltételeinek biztosítása volt. Salgótarján iskolái elhanyagolt és lerobbant állapotban élték meg az 1945-ös történelmi sorsfordulót. „A város iskolái a legszánalmasabb képet mutatják. Az épületek ósdiak, elavultak, a mai kor kívánalmainak nem felelnek meg." - állapította meg helyzetértékelésében a tervkészítő. A megoldást a régi épületek lebontásában, és új iskolák építésében látták. Az elképzelés szerint az I. körzeti elemi népiskola lebontásra kerül, helyére köztér létesül." Az épület a valamikori evangélikus iskola volt. Ugyancsak lebontásra ítélték az akkor már alig használt Pécskő utcai II. körzeti elemi leányiskola épületét, amely korábban az izraelita hitközség tulajdonában állt. Az intézet helyére egy korszerű, 12 tantermes iskolát és tanítói lakásokat terveztek. Ez azonban nem itt, hanem az akkori Fiumei utca másik oldalán lévő II. körzeti fiúiskola és a vele szomszédos katolikus olvasókör telkeinek felhasználásával épült fel 1967-ben. Ugyancsak iskolaépületet terveztek az újtelepi játszótér és teniszpálya helyére. Ez 1959-ben valósult meg. -149-