Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - †Dupák Gábor: Az MKP Salgótarjáni Szervezetének irata. Adatok és források Salgótarján 1945–1948 közötti történetéhez

Az alapszervezeti egyesülési taggyűlések április 20-án kezdődtek meg, amelyeken megválaszlollák az új vezetőségeket, illetve a május 9-i városi egyesülési konferencia delegáltjait. A városi titkár felhívta az alapszervezetek figyelmét, hogy teremtsék meg az egyesítő gyűlések ünnepi hangulatát, és kiemelt figyelemben részesítsék az átlépő szociáldemokrata tagokat. „Kérem az elvtársakat, hogy az üzemi szervezeteknél lévő Szoc. Dem. (Sic!) elvtársakat a legfinomabban és legelvtársiasabban kezeljék. (...) A szoc. dem. (Sic!) tagokat külön meghívóval kell meghívni az egyesített taggyűlésre, hogy érezzék azt, hogy nekünk rájuk igen is szükségünk van és a jobboldal meséje ne kerüljön eredményre."<

30

> Salgótarján 1945-48 közötti politikatörténetének jelentős dokumentumait képezik a pártközi értekezletek jegyzőkönyvei. A két munkáspárt egyeztető fórumát 1946 nyarán hozták létre azzal a szándékkal céllal, hogy koordinálja az MKP és az SZDP között együttműködést. Sajnos az iratanyag meglehetősen szegényes, 1946-ból 1,1947-ből pedig 5 jegyzőkönyv áll a kutatók rendelkezésére. Ennek ellenére nagy forrásértékkel rendelkeznek, mivel ezeken keresztül ismerhetők meg talán a legjobban a háttérbe szorított és csekély politikai súllyal rendelkező szociáldemokrata párt elképzelései és törekvései. Az értekezleteket havonta tartották meg, amelyeken a két párt legexponáltabb vezetői vettek részt. A jegyzőkönyvek név szerint tartalmazzák az egyes hozzászólásokat. A napirendi pontok közé tartozott többek között az üzemi bizottságok helyzete, a közös pártnapok szervezése, illetve az 1947-es ipartestületi választás, amely élénken foglalkoztatta a város akkori közvéleményét. Mielőtt az idevonatkozó forrást ismertetném, a helyzet jobb megértése érdekében vissza kell pillantani 1945 elejére, amikor a kommunista párt - a nemzeti bizottságon keresztül - elérte az ipartestületi választás eredményének megsemmisítését, illetve a testület autonómiájának felfüggesztését. Az eljárás hivatkozás alapja az a vád volt, miszerint az érdekképviselet 1944 nyarán székházában helyet biztosított a nyilas párt vezetőségének. Az ügyek további vitelével Aczél Bélát, Kolláth Bálintot és Sótér Ignácot bízták meg.'

11

' Az 1945. április 15-i új „demokratikus" választás során a kommunista párt, Aczél Béla elnök és Miklós Gáspár alelnök megbízatásán keresztül megpróbálta érvényesíteni befolyását a szociáldemokrata elkötelezettségű iparos- és kereskedő réteg felett.(

32

> Ez az elképzelés azonban kudarcot vallott. Ahogy közeledett 1947 eleje, az új ipartestületi választás időpontja, az MKP különböző testületeiben sorra vitatták meg a kialakítandó taktikát. A megye bizottság 1947. február 18-i ülésén Aczél Béla elnök értékelése szerint a salgótarjáni és a Salgótarjáni Járási Ipartestülethez 28 község tartozott, és 724 iparos rendelkezett szavazati joggal, akik közül nagyon sokan szociáldemokrata befolyás alatt álltak.'"* A pozíció megtartásának egyedüli lehetőségeként vetődött fel az SZDP-vel való közös lista állítása, ugyanis ezáltal csökkenteni tudták volna az ipartestületi vezetőségbe megválasztandó szociáldemokrata tagok számát, illetve biztosíthatták volna eddigi befolyásukat. A pártközi értekezleteken ezt az elképzelést akarták kierőszakolni. Az 1947. január 22-én megtartott egyeztető fórumon azonban a szociáldemokraták - bízva választási sikerükben - elhatárolták magukat a közös lista állításától, és kijelentették, hogy „... Az ipartestületnek politika mentesnek kellene lennie és (...) bízzuk ezt a választást az iparosokra." Aczél Béla ipartestületi elnök ezzel egyet nem értvén megjegyezte, hogy Ez nem -148-