Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)
Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - †Dupák Gábor: Az MKP Salgótarjáni Szervezetének irata. Adatok és források Salgótarján 1945–1948 közötti történetéhez
mát, akkor a taglétszám megközelítette az 5000 főt. Ez a létszám 1947 végéig állandósult, és csak a pártegyesítés időszakában emelkedett. Toldi István városi titkár 1948 májusi jelentésében már 8000 főre tette a párttagok számát. Összehasonlításul megjegyzem, hogy az SZDPtagok száma alig érte el az 1000 főt.* 8 * A párttag létszám 1945. évi látványos emelkedésének általános okai között szerepelt a baloldali politikai szemlélet elterjedése, a munkásmozgalmi részvétel, az 1919-es múlt, a lumpenproletárok és a deklasszálódott kispolgári rétegek csatlakozása, a Vörös Hadsereg jelenléte, valamint a jobboldali múlt számonkéréstől való félelem. Emelte a létszámot a felvételi eljárás egyszerűsége, illetve, hogy a párt megnyitotta kapuit a volt nyilaspárti tagok előtt. ,A volt kisnyilasokkal kapcsolatban úgy döntött a pártvezetés, hogy akik nem töltöttek be vezető szerepet a nyilaspártban, nem kompromittálták magukat a fasizmusban, s megbánták múltjukat, beléphetnek a pártba. "( 9) A szervező munka elsősorban a fizikai munkások és a bányászok között volt sikeres, míg az értelmiség körében nem tudtak eredményt felmutatni. Ennek oka az értelmiség eltávozása, illetve a kölcsönös bizalmatlanság volt. Mint fentebb jeleztem, az első hónapokban a salgótarjáni pártszervezet járási és megyei feladatokat is ellátott. A Megye Bizottság megalakulása után megmaradt járási teendők ellátására hozták létre a városi szervezeten belül 1946 tavaszán, az ún. járási titkárságot, amely csak 1947 első felében vált el szervezetileg a várostól. ( 10) A megnövekedett feladatok ellátása miatt a szervezeten belül kialakították a reszorttisztségeket. Ezek közé tartozott a propagandista, a tömegszervező, a káderes, a nőszervező, és az értelmiségi összekötő. Itt hívom fel a Tisztelt Olvasó figyelmét arra, hogy a városi szervezet strukturális felépítéséről a következő fejezetben olvashat. A szervezőmunka során 1945-ben megalakultak a városi vezetőség irányítása alá tartozó alapszervezetek, melyek a következők voltak: Salgóbánya, Forgács, Somlyó, Bányakastély, Városháza, Zagyvái-rakodó, Vasút, Bányakórház, Honvédség, Posta, OTI, Hungária Rt., ezen kívül azok számára akik nem voltak tagjai az üzemi-hivatali szervezeteknek, létre hozták ún. Városi I. körzeti alapszervet. Az üzemi pártszervek szervezéséhez 1945 nyarán kezdtek hozzá. Először a tűzhelygyári alakult meg, majd a vasúti, a bányai, az üveggyári és az acélgyári szervezetek jöttek létre. Ezek 1946 elejétől a megyei bizottság irányítása alá tartoztak. Tanulmányomnak nem célja a városi szervezet tevékenységének mélyebb bemutatása, de a működési mechanizmust, annak eredményét vagy eredménytelenségét jól szemlélteti a szervezetnél 1945-1948 között lezajlott nagyfokú kádermozgás. Az 1945-tel megváltozott körülmények, a legalitás, újfajta munkamódszereket és gyakorlatot követelt, amelyek megszerzésére időre lett volna szükség. Azonban a pártra szakadt hatalmi harc erre nem adott lehetőséget. Ezért a vezetők munkájának megítélése egy-egy akció, kampány sikerén vagy kudarcán múlt. A gondolatmentet jól példázza, hogy 1945 és 1948 között a városi titkári székben hat személyKerekes Sándor, Bandur Gyula, Oczel János, Jakab Medve István, Rusznyák Lajos és Toldi István - váltotta egymást. A történelemtudomány az 1945-1948 között időszakot koalíciós korszaknak aposztrofálja. Ez a minősítés azonban Salgótarján vonatkozásában nem helytálló. Az igaz, hogy a városban a kommunista párton kívül jelen volt az SZDP, a FKGP és pár napig a PDP is, de a politikai küzdelemben, a hatalomért vívott harcban, valamint a település közéletének alakításában e -140-
