Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - †Dupák Gábor: Az MKP Salgótarjáni Szervezetének irata. Adatok és források Salgótarján 1945–1948 közötti történetéhez

pártok súlytalanok és jelentéktelenek voltak. Ez összefüggött azzal, hogy a MKP-hez képest hetekkel, hónapokkal később kezdték meg létrehozni saját szervezeteiket, és ez a lemaradás elég időt adott a kommunista pártnak, hogy átvegye a hatalmat és a befolyást a legfontosabb politikai-közigazgatási- és rendészeti területen. Röviden tekintsük át, hogy az 1945. január 2-án megalakult városi pártszervezet hogyan és milyen módszerekkel ragadta magához a város irányítását. Már a megalakulás napjától kezdve egészen a tanácsválasztásokig Salgótarján polgármesterei a kommunista párt tagjai közül kerültek ki. (1950 után evidens volt, hogy a vb. elnök, később a tanácselnök csak MDP, illetve MSZMP-tag lehetett.) Szintén a párt irányítása alatt állt a rendőrség, amelynek pártosságát jól szemlélteti egy 1945-ös polgármesteri jelentés. E szerint „... a rendőrség az orosz katonai parancsnokság, az MKP és részben saját kezdeményezés alapján működik."*

1 ]) Ugyancsak meghatározó szereppel bírt a párt a nemzeti bizottság létrehozásában és működésében. A közigazgatás újjáalakításáig jelentős politikai hatalommal rendelkező népi bizottság 1945 második feléig a város legfontosabb közigazgatási és politikai szerve volt. Az MKP a pártközi értekezleteken elérte, hogy az akkor már működő pártok paritásos képviselete helyett a tényleges számaránynak megfelelő delegáltak vegyenek részt a városi nemzeti bizottság munkájában. Az 1945. február 14-én megalakult testület négyfős vezetőségében három kommunista párttag - Blanár Sándor elnök, a későbbi polgármester, Kerekes Sándor alelnök, a városi pártszervezet titkára, és Boros Antal jegyző - szerepelt, még a titkári teendőket a szociáldemokrata Tóth Béla látta el. A párt a város üzemeiben megalakult alapszervezeteken, üzemi bizottságokon keresztül érvényesítette akaratát. A pártiratok tanúskodnak arról, hogy milyen fontos szerepet szántak egy-egy üzemben az ÜB-választásoknak. Ezek a testületek foglalkoztak ugyanis a termelés-elosztás- és ellenőrzés kérdéseivel, továbbá a tőke korlátozása mellett a tőke kisajátításánál is fontos feladtuk volt. Az 1945-ös és az 1947-es választások eredményei is tovább erősítették a párt hatalmi súlyát és tekintélyét. A koalíciós időszak politikai küzdelmeinek következtében megváltozott, illetve jelentősen módosult, tolódott balra a városi képviselőtestület összetétele. Az 1946. január 29-i pártközi értekezleten abban állapodtak meg a pártok, hogy az előző évi nemzetgyűlési választás során leadott szavazatok arányában részesednek a testületi helyeket illetően. A megállapodás tovább szűkítette a szociáldemokrata képviselők számát.<

l2

> Másfél évvel később, az 1947. május 8-i képviselőtestületi újraválasztáson az 51 fős grémiumba 34 kommunista, és csak 6 szociáldemokrata, illetve 2 kisgazda párti tag került be. -141-