Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)
Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Szomszéd András: Bányatársulati iskolák Salgótarjánban 1871 és 1946 között
ponyipuszta (148), Vadaskertpuszta (69), Salgópuszta (63) lakossal. A bányatelepek Salgóbánya kivételével az SKB Rt. Birodalomhoz tartoztak/ 4 ) Hasonló tarkaságot mutat a lakosság vallási és nemzetiségi összetétele. így már nem is olyan feltűnő, hogy a felekezetek és vállalatok élve az Eötvösi iskolatörvény adta lehetőséggel a századforduló tájékán a következő elemi népiskolákat működtették a település területén: 1. Római katolikus elemi iskola; 2. Az acélgyártelepi társulati elemi iskola; 3. A salgóbánya-telepi társulati elemi iskola; 4. A bányatársulati elemi iskola; 5. Az izraelita elemi iskola; 6. A palackgyári társulati elemi iskola.< 5) Az említett iskolák közül az alábbi feldolgozások jelentek meg.( 6 > A vállalati iskolarendszer kialakulása 1925-ig Amikor Salgótarjánban megindult a nagyüzemi bányaművelés a Monarchia minden részéből ide özönlő, különböző nációk képviselőit lakással ellátni volt az első feladat. A telepi gyerekek oktatásával kezdetben üres óráiban egy vájár foglalkozott, mígnem 187l-re egy megürült bányatiszti lakásban két tanteremben két tanítóval Müller Jánossal és Perné Ferenccel megindult a szervezett oktatás. Ez utóbbi tanítót 1873 októberétől az újonnan megnyílt inászói iskolához helyezték át. (7) 1903-ig Salgótarján és Inászó mellett Székvölgyön, Pálfalván és Rónabányatelepen nyitott a vállalat elemi iskolákat négy tanerővel: Perné Sándor, Bechine László, Kollmann(?) és Ilavnyai Károly tanítókkal, majd 1918 és 1920 között Mátraszele-Jánosakna, MátranovákBányatelep, Nemti-Horthitelep, Kisterenye-Chorintelep, Zagyvapáfalva-Kotyháza, ZagyvarónaVízválasztó és Kazár-Bányatelep kapott új társulati iskolát. (X) A bányatelepek lakosságának száma Salgótarján közigazgatási területén is módfelett nőtt, így a tankötelesek száma is. Gerber Nándor bányagondnok, majd bányaigazgató 1889-ben levelet írt az SKB Rt. budapesti központjába. A levél a bányatársulati oktatással, a tankötelesek számának rohamos növekedésével foglalkozik. Ebből a levélből megtudhatjuk, hogy az 1887/88-as tanévben a salgótarjáni bányakolónia tanköteles gyermekeinek a száma 354 fő volt, a következő tanévre a becsült tanulói létszám 415 fő, és ez a létszám az 1889/90-es tanévre eléri az 500-at. Az első osztályosok száma 190 főre becsült, míg a II-III-osok száma mintegy 210 fő lesz. A felsőbb osztályok létszámát nem közli a levél. A nagyarányú létszámnövekedést, és az újabb tanerő alkalmazását az alábbiakkal indokolja a levél írója: „Tekintettel arra, hogy a megnősült munkások száma nagymértékben megnövekedett, egy ideiglenes kisegítő tanító alkalmazását jóváhagyni (kéri a központtól)... akinek a fizetése kezdetben havi 30-40 Ft-ba lenne megállapítandó." A segédtanító felvételét a bányaigazgató azzal indokolta, hogy a II—III. osztályokba járó 210 gyermeket „egyetlen tanító semmi körülmények között nem taníthatja, s ezeket az osztályokat az egészségügyi előírások szemszögéből tekintve is bontani kell." Az Eötvös-féle oktatási törvény ugyanis az iskolai osztályok létszámát 80 főben maximálta, s a tanterem minimális méreteit 10x4x4 méterben adta meg.W A továbbiakban a levél így folytatódik: „A tanító és az osztálya számára szükséges helyiségekről az egyik kolónia házunkban fogunk gondoskodni." Az üresen álló bányatiszti lakások iskolai célra való felhasználását más indokokkal is alátámasztja a levél írója, mondván: „Ezt a három lakást nem lenne helyén való minden továbbiak nélkül, a munkásoknak lakásul átadni, mivel ezek (a lakások) a többi hivatalnoki lakások közé vannak beékelve."« 10 » -120-
