Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Horváth István: Mentelitás és mítosz. Jelenségek és összefüggések Salgótarján 20. századi társadalmi életéből

XXI. KÖTET A NOGRAD MEGYEI MUZEUMOK EVKÖNYVE 1996-1997 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Mentalitás és mítosz Jelenségek és összefüggések Salgótarján 20. századi társadalmi életéből Horváth István Salgótarján városi tulajdonságai a XX. század - századunk - jellegzetességeinek hatására alakultak ki. A település, mint város, e század szülötte. Bár való igaz, hogy a közigazgatási szerep változására készülő itt létező és meghatározó erők, már a múlt század utolsó harmadában megfogalmazták a városi státusz kialakítására vonatkozó korai elképzeléseiket. Azonban végülis a századelő érlelte meg, indította el a városként megjelenés gondolatát úgy, hogy a gondolatból tett lett: a kor szabályai szerint a gazdaságban erős, helyhez kötött szabadelvű politika, az országgyűlési képviselő közreműködésével lépett fel újra a beteljesülés érdekében. A kérés realizálására - a kor történelmi feladatainak elodázó hatása miatt - még több évtizedet kellett várni, és csak az 1920-as évek elején, a korábbiakhoz képest merőben új gazdasági, politikai körülmények között kerülhetett sor a megvalósulásra: 1922- ben Salgótarján közigazgatási értelemben várossá nyilváníttatott. Az itt élők szándékának komolyságát, a feltételek többségének intenzív meglétét jelezte, hogy az új település minőséget igénylő eszméje több korszakot átívelően is virágzott: korai szakaszától, a 20-as évek elejétől, fokozatosan gazdagodott, gyarapodott. Ez a folyamat tart mind a mai napig. Talán nem túlzás, ha megfogalmazom: a ma élő tudatos városlakó nemzedék munkája nyomán juthat némileg nyugvópontra ez a folyamat, amely a gazdag tapasztalatok birtokában végülis kialakítja a XX századi Salgótarján külső képét, megfogalmazza az új időkben itt élőkre - saját magára - háruló feladatokat. Felfogásom szerint ez a munka az elmúlóban lévő század tapasztalatainak valóságos feldolgozása nélkül nem valósítható meg. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, a fejlődés és megtorpanás elemeinek egyidejű jelenlétét, nem lehetünk a saját múltunk megtagadói. Korszakokat, olykor egyes, meghatározó személyiségek életútját sem zárhatjuk ki vizsgálódó elemzésünkből. A valóságos folyamatokat megközelítő, szerencsés esetben az adott kor viszonyait ténylegesen újjáépítő történelmi kutatás, munkálkodás időszaka jött el. Ez témánk feldolgozására döntően ható felismerés, amelynek megvalósulása során я heve^i-A sorokban is jelezzük, л nekibuzdulás éveit követően a városi eszme Salgótarján életében a harmincas évek végétől, a negyvenes évek közepétől - noha eltérő volt a két időszak politikai berendezkedése - megtorpant és komoly válságon, sérüléseket okozó mindennapokon érvényesülhetett csak. Az itt élők, a városlakók magatartása - amely létező igényeik alapján mind az öltözködésükben, a lakásberendezés tárgyaiban, és különösképp a közösséghez kialakított viszonyukban, a gondolkodásukban egyértelműen az adott kor városi igényeit tükrözték vissza - vitt túl a válságon. Ez a mind materiálisán, mind eszmeiségében megmutatkozó városlakói minőségre alapozó értékrend alapozta meg az 1960-as évek közepétől újra induló fellendülést, - amely a magyar törté-