Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Balogh Zoltán: Kaszinók, vendéglők, kocsmák. A társasági élet színterei Saltótarjánban 1900–1945

egyetlen úton akar haladni, közös országútján a magyar és zsidó irodalomnak, művészetnek." A közös együttműködés első programja a zsidók Chanukka estélyének megünneplése volt A Pannónia kitartott további elképzelése mellett is, és továbbra is fővárosi szalonzenekarokat hívott a városba hétvégenként és nagyobb ünnepeken, amelyek nem ritkán felváltva zenéltek egy-egy helyi cigányzenekarral. Igyekezett a Pannónia hírességeket is megnyerni a salgótarjáni fellépésre. A Nemzeti szálloda adott otthont az SSE, a Pannónia az SBTC rendezvényeinek. A Nemzeti különtermében tartotta összejöveteleit a Balassa Bálint Asztaltársaság, a Pannoniáéban az OMKE tartotta hagyományosan rendezvényeit. A két szálloda fej-fej mellett hozta létre grillnek nevezett éjszakai mulatóit az 1940-es évek végén. A Nemzeti azonban egzotikus mulatójával mégis lepipálta a Pannoniát. A mulatót Bock László bérlő budapesti minták alapján varázsoltatta keleties falszínekkel, kínai tárgyú festményekkel és tárgyakkal és hangulatvilágítással bíró egzotikus légkört árasztó Sanghaj bárrá. A rövid életű bár kivívta Salgótarján fiataljainak tetszését, kedvelt szórakozó- és mulatóhely lett.(

|4

> Az 1920-as évek fellendülő társasági életét azonban nagyban beárnyékolta az, hogy az alkoholfogyasztás ijesztő méreteket öltött a városban. Erről a város tiszti főorvosa így tájékoztatott jelentésében: „a városban és a városhoz tartozó telepeken évente elfogyasztottak 1 millió liter bort, 250 ezer liter sört és 5000 liter pálinkát, összesen mintegy 30 milliárd korona értékben." Ebből a hatalmas összegből „... a város vízvezeték, csatornázás, utcarendezés, fásítás, szemételtakarítás, közkórház, járványkórház, tüdőbeteg gondozás, azaz a legszükségesebb közegészségügyi berendezések költségeit egyetlen év alatt fedezni lehetne!" Az alkoholizmus terjedéséhez nagymértékben hozzájárultak az italfogyasztás korlátlan lehetőségei. A fennálló törvények megengedték a fűszer-vegyeskereskedőknek, szatócsoknak, hogy égetett szeszes italokat helyben való fogyasztásra is árusíthatnak. Az egyéni bortermelőknek, szesz-nagykereskedőknek szintén engedélyezték a kimérést. 1935-ben pld. 71 italmérő helyen lehetett alkoholhoz jutni. A Magyar Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Országos Szövetsége helyi csoportjának időről időre visszatérő problémája volt az egyre szaporodó termelői bormérések, a vendéglői ételeket adó kávémérések, kifőzések és kereskedői üzletek italmérései elleni küzdelem. Az alkoholizmus elleni harc fontos állomása volt az 1927. évi ifjúságvédelmi törvény megalkotása. A törvény kimondta, hogy a 18. életévét be nem töltött ifjak számára nyilvános helyiségben vagy helyen (vendéglő, kávéház, szálloda, kimérés, kocsma, automata büfé, üzlet, vásár, táncmulatság) szeszes italt kiszolgálni nem szabad, még akkor sem, ha felnőtt kísérettel vannak! Az ifjúsági alkoholizálásról szóló híreket megerősíti az életmódot és a kocsmák számának szaporodását okolva ezért, a salgótarjáni bányatársulati orvos 1927. évi betegforgalmi jelentése. Eszerint a kézművesek hétfői hatalmas beteglétszámát szinte a fiatalkorúak adják, „akik vasárnap és ünnepnap a szórakozást és alkoholizálást túlságba viszik, mert úgy Salgótarjánban, mint a falvakban a mulatozásra és kicsapongásra bő alkalom nyílik."*

1 s

> A műkedvelői előadások, egyesületi rendezvények helyszínének áthelyeződésével, amely a vendéglők forgalmának jelentékeny visszaesésével járt együtt, a vendéglők visszatértek tevékenységeik hagyományos formáihoz. Társas játékok, sakk beszerzésével a kerthelyiségekkel bíró vendéglők kuglizó létesítésével igyekeztek vendégeik szórakozását szolgálni. A vendéglői forgalom ingadozását törzsvendégkör kiépítésével próbálták kiküszöbölni és asztaltársaságok támogatásával segítették elő. Az újabb alapítású vendéglők tehát nagy súlyt helyeztek ételeik minőségére, italkínálatuk bővítésére, lehetőség szerint csapolt sör kimérésére alkalmas eszköz beszerzésére. Naponta csak a forgalmasabb helyeken csapoltak, a kisebb vendéglőkben általában szombat délben ütötték csapra a 25 literes Dreher hordót, hogy legalább vasárnapra elfogyjon a sör. A Karancs utca elején lévő KISS vendéglő megengedhette magának a mindennapi csapolást. Fogyasztókról elsősorban a vendéglővel egy épületben lévő Városi Kaszinót láto-114-