Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Balogh Zoltán: Kaszinók, vendéglők, kocsmák. A társasági élet színterei Saltótarjánban 1900–1945

gató tisztviselők gondoskodtak. Előszeretettel időztek a helyőrség tisztjei is a vendéglőben, a söntésben a környékbeliek borozgattak, beszélgettek szívesen. Naponkénti friss csapolást, kitűnő fajborokat, ízletes magyar konyhát igért a Fő utcán található Czirbesz vendéglőt 1937-ben átvevő Bodó Lajos, aki eddig az üveggyári kaszinót vezette. A mulatni vágyó salgótarjáni és vidéki polgárokat csinos pincérnők biztatták fogyasztásra és cigányzenészek gondoskodtak az illő hangulatról. A városi Liget vendéglő, amelyet a köznyelv továbbra is Kioszk névvel illetett, cigányzenekara mellé a Szürke Fiúk jazz együttesét szerződtette. Csütörtökön, szombaton és vasárnap az ifjúság vette birtokba a vendéglőt, hogy az újabb tánckultúrának áldozzon a táncparketten. A Liget vendéglőben rendezte hagyományos pünkösdi jótékony célú népünnepélyét a Szent Erzsébet Nőegylet. A város egyik leghíresebb, legkedveltebb vendéglőjét Jóvári Mihály alakította 1936-ban ki a Kassai soron a volt Praznovszky kocsmából. Jóvári neve, aki korábban az ipartestület bérlője volt, már akkor is kiváló konyhájáról és nagyszerű kiszolgálásáról volt közismert. A vendéglő zóna- és kispörköltje, amit általában délelőtt 10 óra körül fogyasztottak a piacozók, amikor a forgalom egy része már lement, szinte legendává és beszédtémává vált a vendégek között. Délben gulyásleves, túrós tészta és mindehhez frissen csapolt Dreher sör várta a jó magyar házikonyhát kedvelőket. A söntés egész nap látogatott volt már kora reggeltől. Este pedig megteltek a fehér abrosszal megterített asztalok, ahol a törzsvendégek foglaltak helyet. A mulatáshoz szükséges zenét az iparos és kereskedői látogatói körhöz illetően cigányzenekar húzta. Szokás volt a törzsvendégek körében a vasárnapi mise utáni betérés egy pikoló sörre. Hogy jobban csússzon a sör, általában ringlit fogyasztottak sóskiflivel, így nem ritkán több pikolót is sikeredett felhörpinteni. 1933-ban a pénzügyőrség közelében nyílt meg Barthos Tamás nyugalmazott honvédtiszthelyettes vendéglője a Kassai soron. A később Székely Pihenő nevet felvevő vendéglő jó konyhájáról volt híres, jellegzetes erdélyi ételeket kínáltak, pld. székely fatányérost. Délelőtt a környéken lévő hivatalok dolgozói tértek be egy kolbászra, tormás virslire és egy korsó sörre vagy egy jó fröccsre. Kerthelyiségében magyar nótaesteket rendezett, hogy a hagyományos cigányzenekar kísérete mellett elhangzó dalokat népszerűsítse. A Fő utca és a Menház utca sarkán álló Jancsovics vendéglőt már csak fekvése miatt sem nagyon lehetett elkerülni. A Fő téri állomás közelében fekvő közismert vendéglő „minden igényt kielégítő, olcsó meleg és hideg étkezést" ígért, „figyelmes, polgárias házi kiszolgálással". A vendégei előtt Salgótarján város és közismert vendéglője jó hírnevét a jövőre is megőrizni és gyarapítani szándékozó Jancsovics valódi fajborokkal és frissen csapolt sörrel csábítgatta a közönséget. Kiváló konyhája és kitűnő cigányzenekara tette az acélgyári fiatalok közeli kedvenc szórakozóhelyévé. Elsőrangú ajánlólevelet és biztos látogatói kört jelentett ezenkívül Jancsovics Károly számára, hogy 18 éven át dolgozott géplakatosként az Acélgyárban és az Olvasóegylet dalkörének tenorista tagja volt. Tehát a telt ház általában biztosított volt, jelesebb ünnepek előtt pedig célszerű volt asztalt foglalni a vendéglőben szórakozni vágyónak. A Jancsovics vendéglőn kívül az acélgyári fiatalokat egy másik távolabbi, igen kedvelt helyükön, a Badacsony szálloda vendéglőjében is gyakran lehetett látni. A Nagyállomás közelében lévő vendéglőt munka után előszeretettel keresték fel, hogy egy jót borozgassanak vagy a fizetés napján egy kicsit kirúgjanak a hámból. A vendéglő legfőbb vonzerejét a várostól való távolsága, a szabadabb, a kisvárosi közösség gátjaitól mentes mulatozás, szórakozás nyújtotta. Mint ahogy az sem lehetett véletlen, hogy az iparos és kereskedő-ifjak találkáikat éppen itt intézték. Egyébként pedig a vendéglő elsősorban a vásárok idején népesült be, a vásározók oda- és visszafelé is -115-