Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)
Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Balogh Zoltán: Kaszinók, vendéglők, kocsmák. A társasági élet színterei Saltótarjánban 1900–1945
alap javára rendezett est a kor és az iskola szellemének megfelelően irredenta szavalatokkal, énekekkel, magyar táncokkal idézték fel a Trianon által elszakított magyar területek kultúráját. Megfelelt a vendéglő a salgótarjáni önkéntes tűzoltó testületnek is a testület segélyalapja javára rendezett táncmulatság céljaira. Nem talált kifogásoló okot a Salgótarjáni Keresztény Szocialista Vasas Dalkör Műkedvelő Gárdája sem, hogy ne ott tartsa zárkörű táncestélyét és műkedvelő előadását. Az Omilyák vendéglő egyben táncterem is volt, így nem volt véletlen, hogy ebben tánctanfolyamot is tartottak, amelyen a legöregebb csárdástól a legújabb dzsáváig minden táncot oktattak. A háború alatt és után Amerikából betört és nálunk is divatba jött táncok, pld. a tangó lépéseinek elsajátítása hozzá tartozott a fiatalok akkori általános polgári műveltségéhez. A sport színeinek képviseletében a Salgó Football Club rendezett szilveszterestélyt a vendéglőben 1927-ben. A vendéglő kerthelyiségében sportolásra nyílott lehetőség, ping-pongasztalok mellett trenírozhatta a vendég reflexeit. Az elméleti sport kedvelői a sakktáblákra függesztve szemeiket kortyolhattak bele az Omilyák által kínált kitűnő verpeléti fajborokba. A gondtalanabb szórakozást keresők függő teke, tivoli lóverseny, malom játékokkal üthették agyon az időt. A kerthelyiség árnya és állandóan friss csapolásúnak és jegesnek ígért söre adott enyhet a tikkasztó hőség elől betérőknek. A vendéglő ízletes harapnivalói pedig az ital utánpótlást gerjesztették. Élénk társasági és műkedvelői élet zajlott már a háború előtt is az üveggyári kantinban, ahol elsősorban a Salgótarjáni Palackgyári Munkások Társas Egylete tartotta mulatságait, színjátszó társulata megalakulása után előadásait. A palackgyári kantin 1926-ban, a gyár újraindításának évében érdemelte ki a város egyik legnépszerűbb szórakozó- és mulatóhelye címet. A kantin népszerűségének növekedésében elvitathatatlan érdem illette a Közkedvelt Színpadot, akik az év minden jelesebb ünnepnapján felléptek itt. A Húsvét vasárnapján tartott locsolóbál pedig egyben a közkedvelt Színpad elődje, a Forgáchi Műkedvelő Gárda 6 éves fennállásának ünnepe is volt. Természetesen a látogatottság növekedése minden bizonnyal kapcsolatba hozható volt a kantin jó helyiségadottságaival, kiváló tánctermével nem utolsósorban pedig azzal, hogy minden vasárnap éjjel 2-ig tartott a tánc. A kantin vonzerejét csak fokozta, hogy frissen csapolt sörét poharanként 3500, korsónként 6000 koronáért mérték.* 13 * Az 1930-as évek elejének nagy eseményét jelentette az ipartestület épületének bővítése. A székházat 2 nagy teremmel bővítették. Ezáltal modern színpaddal ellátott nagy színházteremhez jutott a város. Ezentúl itt léptek fel a városban vendégszereplő színtársulatok, itt rendezhették jótékony célú műsoraikat a helyi társadalmi egyesületek. így a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSZ) helyi csoportja 1935-ben „Jó palócok" című jótékony célú irodalmi és művészeti estjét már az Ipartestület színháztermében tartotta. Az esten vidám palóc jelenetet és palóc dalátiratokat adtak elő a szereplők. A résztvevőknek különleges élményben volt részük, a híres kazári és lapujtői Bokréta csoportok fellépését láthatták. A MANSZ egyik fő propagálója volt a magyar ruhának. Felhívta tagjait, hogy a Hősök Napján tartandó ünnepségre lehetőleg magyar ruhában jelenjenek meg. A Salgótarjáni Nőegyletek helyi csoportjának tagjaként részt vett a Magyar Estek rendezésében. Egy 1936 őszén tartott Magyar Esten a magyar viselet történetét bemutató előadás mellett magyar ruhabemutatót is tartottak az iskolai, intézeti és estélyi ruhák XX. századi divatjából. Az 1930-as évektől ezzel a vendéglők szinte teljesen kiszorultak a műkedvelő társaságok és az egyesületek színházi életéből, megszűntek rendezvényeik színhelyének lenni. Egyedül a szállodák különtermei maradtak versenyben. Továbbra is a Pannónia adott helyet az újabb társadalmi szervezetek alakulásához. 1937 őszén az Országos Magyar Izraelita és Keresztény Egyesülés salgótarjáni csoportja mutatkozott be. Programjuk szerint „olyan irodalmi és közművelődési egyesülés" kívántak lenni, amely „minden politikai mozgalomtól távol tartja magát, -113-
