Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Balogh Zoltán: Kaszinók, vendéglők, kocsmák. A társasági élet színterei Saltótarjánban 1900–1945

A Vadász szálloda mellett majd pedig 1927-es felszámolásával egyre feljebb tört a szomszédos Pannónia szálloda, kávéház és étterem. A korábban a salgótarjáni izraeliták találkozóés szórakozóhelyeként számontartott Pannónia igényessége mellett nyitottabbá és modernebb szórakozási formák meghonosítójává vált. Tulajdonosa, Nagy József indította el a kertmozit a Pannónia kerthelyiségeiben, amelyben 1924. május 1-től szeptember 30-ig vetítettek filmet. A pesti módit követve kerthelyiségében ping-pong játéktermet is berendezett, hogy az új sport gyakorlására lehetőséget nyújtson közönségének. A Pannónia adott helyet az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés (OMKE) rendezvényeinek és annak kaszinóhelyiségéül is szolgált, később az SBTC otthona is lett. A Vadász kiválása után a vándor színitársulatok előadásait is a Pannóniában tartották, amíg az Ipartestület színházterme el nem készült. A Pannóniában léptek fel először budapesti jazz-zenészek, hogy megkedveltessék az Újvilág divatos zenéjét. A modern táncok bemutatására két táncosnőt és egy táncost szerződtetett a tulajdonos. Az 1920-as években újabb vállalkozások követeltek részt Salgótarján társasági életének szervezéséből. A két szálloda mellé - időrendi sorrendben - a Tátrakert söröző, a Városi Vigadó, az Omilyák vendéglő és a palackgyári kantin zárkóztak fel. A Tátrakért sörözőt Minarek János nyitotta 1923-ban, aki üzletét fedett nyári kávéháznak is szánta egyben. Legkellemesebb családi szórakozóhelyként hirdette magát a „Tátra"-kert, ahol naponta meleg villásreggeli és hideg ételek voltak fogyaszthatók, amelyek mellé kitűnő sört csapoltak. Zenét 4 órától a közkedvelt „Rudas" cigány zenekar szolgáltatott. A hely kiválóan alkalmas volt nyári mulatságok rendezésére, így nem véletlen, hogy a helybeli nyomdászok és könyvkötők és az OMKE is ezt választotta táncmulatsága színhelyéül. A lakosság szórakozási lehetőségei között a táncmulatságon kívül elterjedt és kedvelt forma volt a tánccal egybekötött műkedvelői előadás. Az előadások és táncestek időpontjául leggyakrabban a farsangi ünnepkör egy vasárnapját jelölték ki, de húsvéti, pünkösdi, szüreti bálokat is rendeztek, a szilveszterest pedig szintén elmaradhatatlan alkalom volt. A vállalati, egyesületi színjátszók mellett, akik elsősorban szűkebb körökben léptek fel, igen fontos szerepet töltött be a fiatalság várossá válás utáni társasági életének szervezésében a Forgáchi Műkedvelő Gárda. A Forgáchi Műkedvelő Gárda a Salgótarjáni Bányatelepi Torna Club (SBTC) Forgáchi Osztályának Műkedvelő Gárdája néven 1920-ban alakult meg. 1925 végén vették fel a Közkedvelt Színpad nevet, és választották a színpad helyéül Omilyák Károly Liget utcai vendéglőjét. Ezt megelőzően igen gyakran léptek fel a Városi Vigadóban és a palackgyári kantin helyiségeiben. Előadásaik között a legkedveltebbek a népszínművek és a kabaré előadások voltak. A népszínművek közül is falusi vígjátékokat mutattak be leggyakrabban, de felléptek operettel is és előadtak drámát és vígjátékokat is. 1925-1928 között épült fel az Újtelep, a „hivatalnokok városa" a Tarján patak régi medrének betöltésével nyert területen. Új emeletes közhivatalok és kertes családi villák épültek. Minden bizonnyal a hivatalnokok ellátása céljával nyitotta meg Külvásártéri vendéglőjét a Liget utcában Omilyák Károly. Az asztalos mesterből vendéglőssé lett Omilyák vendéglője rövid idő alatt a közönség legkedveltebb szórakozó és mulatóhelyévé vált. Az Omilyák vendéglő hírnevét a Forgáchi Műkedvelő Gárdából alakult Közkedvelt Színpad szereplői alapozták meg, akik itt találták meg a műkedvelői előadásaikhoz legalkalmasabb helyiséget. Az 1925. november 15-i műkedvelői előadásra és táncestélyre szóló meghívó adja a közönség tudomására, „hogy az Omilyák Károly vendéglő műkedvelő helyiségét „Közkedvelt Színpad" elnevezéssel adjuk át a közönségnek." Hogy valóban a város legnépszerűbb és közkedvelt színtere volt az Omilyák vendéglő, bizonyítja a műsorok és rendezőik sokfélesége is. Fellépett itt többek között a Salgótarjáni Iparos Ifjúság Műkedvelő Gárdája, akik egyszer egy falusi énekes vígjátékot, másszor Csiky Gergely: A nagymama с vígjátékát adták elő. Alkalmasnak találta a vendéglőt a salgótarjáni elemi és polgári iskola is, hogy tanulói részvételével műsoros estet rendezzen. A harang-112-