Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Balogh Zoltán: Kaszinók, vendéglők, kocsmák. A társasági élet színterei Saltótarjánban 1900–1945

sebb szórakozás híján a szabad idejét csapszékben töltő munkásságnak sikerült más alternatívát felmutatnia, mint naphosszat a kocsmában ülni, részegre innia magát. A nemesebb szórakozások lehetősége az 1920-as években a szakszervezeti és a bányamunkásotthonok létesítésével teremtődött meg. Szívesen töltötték a munkások szabadidejüket az otthonok könyvtáraiban, a szak-, napi- és képeslapok olvasásával, esténként egy-egy biliárdparti közben vitatva meg a politika kérdéseit. A társas játékok között egyre inkább teret nyert a sakk, mind többen edzettek a nagy megmérettetésre. 1928-ban Michló Józseffel, a neves fővárosi munkás sakkozóval 17 sakkozó játszott szimultánt a Munkásotthonban. A nemes szórakozások biztosításán kívül az otthonok érdekképviseleti szerepet is elláttak és egyben a munkások műveltségét emelni szándékozó tudományos ismeretterjesztő tanfolyamok, előadások és társadalmi viták fórumává léptek elő. A munkásotthonokban hét végén is zajlott az élet, a szombat és vasárnap délutánok voltak a kulturestek, mulatságok ideális időpontjai.'

10

) Az olvasókörök, -egyletek, munkásotthonok élen jártak a kor technikai vívmányai által terjesztett kultúra közvetítésében, elterjesztésében. A városban már a XX. század elejétől nagy népszerűségnek örvendő mozi az 1920-as évek közepétől bevonult az egyesületek szórakoztatási eszköztárába és egyben azok fő jövedelmi forrásává lépett elő. A hangosfilm elterjedése egyre több embert ültetett a vetítővásznak elé, hogy a nagyerejű mozihős, Tarzan kalandjait végig izgulhassa vagy Erol Flynn-nek drukkolhasson a kalózok elleni csatában. Különösen a bányatelepek közönségének szórakozási lehetőségei bővültek a mozi által. A zagyvapálfalvai kaszinó 500 fős színháztermében hetenként háromszor rendezett filmelőadásokra a bányatársulat külön villamosjáratokat indított, amelyek Kotyháza-telepről, Etesről, Baglyasaljáról, s gyakran még Salgótarjánból is díjtalanul szállították a moziba és vissza a közönséget. Az 1920-as évek második felétől pedig felzárkózott a mozi mellé a szórakoztatásban a XX- század egyik nagy találmánya, a rádió. Az új tömegkommunikációs eszköz vonzereje gyakoribb látogatásra ösztönözte az olvasóköri tagokat. Az 1930-as években a korszak nagy népművelési és munkás nevelési programjai keretében alakult kultúrházak még tovább bővítették a munkások szórakozási lehetőségeit. Mozifelszereléssel, zongorával, világvevő Philips rádióval, több férőhelyes színpadokkal, klubszobával álltak a kulturális fejlődés és szórakozás szolgálatára. Az 1930-as évek második felétől bevezetett nyolc órás munkaidő pedig lehetővé is tette, hogy minden nap felkeressék az intézményeket. A hírlapokból kiolvasható információkat megtoldhatták a rádió legfrissebb híreivel. Szájtátva hallgatták a zenei közvetítéseket a rádióban, a cigányzenét, magyar nótát. A nótaszerető, nótás kedvű tagok repertoárjába hamarosan a rádióból hallott dallamok is felkerültek. Lélegzetüket visszatartva kisérték figyelemmel a sportközvetítéseket, különösen a magyar labdarúgó válogatott akkori szereplését/

1 ]) Szórakozás a vendéglőkben A Salgótarjánt ért urbanizációs hatások nyomán a századfordulóra a település polgárainak a szórakozással szemben támasztott társadalmi igényei megnövekedtek. Egyrészt a lakosság anyagi feltételeinek, iskolázottsági szintjének javulásával bővült az igényesebben szórakozni vágyók köre. Másrészt a szabadidő megnövekedése a vasárnap munkaszüneti nappá nyilvánítása által a szórakozás változatosabb formáit igényelte. A polgári és főleg a kispolgári rétegek szélesedésére következtethetünk a vendéglátás mennyiségi és minőségi bővüléséből. E rétegek étke-109-