Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)
Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Balogh Zoltán: Kaszinók, vendéglők, kocsmák. A társasági élet színterei Saltótarjánban 1900–1945
nius eleji kuglizónyitások valóságos ünnepi alkalomnak számítottak a munkások körében.) A napi kemény munka után jólesett pihenésképpen egy kicsit játszani, levezetni a felgyülemlett feszültséget. A játszmák tétje általában a vesztes által fizetendő kör volt. Korsó sörök, fröccsök érkeztek, ahogy éppen egy-egy csapat nyert vagy vesztett. Az innivalóról a kuglipályák mellett felépített kimérő helyiségek gondoskodtak, ezek híján a kantinból hozattak italt. A csaposnak azonban e pénz vagy tárgyi nyereménydíjas kugliver- senyeken akadt leginkább dolga. Egymás után ürültek a Dreher söröshordók, hogy a verseny hevétől kiszáradt küzdőfelek ebből merítsenek erőt a végső győzelemhez. (8) A zenekar, a dalárda, a műkedvelő színjátszó csoport, a testedzés fontos szerepet kaptak az olvasóegyletekbe és olvasókörökbe tömörült szakmunkásság szórakozásában. Alapításuk célját teljességgel fogalmazza meg a Salgótarjáni Palackgyári Munkások Társas Egylete alapszabálya, 1906-ban. Eszerint minden tevékenységük arra irányul, hogy a felsorolt szórakozások keretén belül a társas életet és az összetartozást előmozdítsák. A társas együttlét szervezését és az összetartozás elmélyítését mindenekelőtt a munkásság igen heterogén nemzetiségi összetétele indokolta. Valószínű, hogy a munkásság nemzetiségi sokszínűsége is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a bánya és acélgyár, valamint salgóbányai telepe kivételével nem működtek zenekarok, dalárdák. Ebben különleges színfoltot képviselt a palackgyár, ahol német és magyar dalkör egymás mellett működött. Ezek, valamint a műkedvelő színjátszó csoportok tömegesebb alakulása az 1920-1930-as években lesz jellemző. Elsősorban a dalárdáknál jelenthetett nem csekély gondot a német, szlovák, vend, lengyel nyelvzavarban a közös nyelv megtalálása. A dalárdák megszervezése tehát az elmagyarosodott második és harmadik nemzedékre maradt. Nekik jutott a műkedvelő csoportok felkarolása is, vagy színjátszóként vagy az előadások közönségeként. Ok jöttek számításba mint a sportegyesületek aktív és pártoló tagjai és ők szurkoltak a versenyen a hazai csapatért. A dalárdák, zenekarok ünnepségek alkalmával történő fellépéseiken túl, amelyekben a dalkörök gyakran a templomi kórus szerepét is betöltötték, (pl. húsvéti passió éneklése) vasárnaponként, tagtársaikat, munkatársaikat szórakoztatták hangversenyeikkel, dalestjeikkel. A zenekarok amellett, hogy saját maguk szórakoztatására alakultak a hangszerrel és zenei érzékkel megáldott munkásokból, a színjátszó csoportok számára is igen nagy hasznot hajtottak, hiszen a népszínművek, operettek, kabaréestek, bohózatok savát-borsát adó betétdalok zenei kíséret nélkül elég színtelenek lettek volna. A bányatársulati és az acélgyári zenekart katonazenészekből toborozták. A kor új zenei stílusával lépést tartva az 1930-as években szalonzenekarok alkultak, tovább színesítve ezáltal a műkedvelők zenés színdarabjai repertoárját. Mint ahogyan elsőrendű szerepet játszottak a zenekarok a táncmulatságok, bálok alkalmával. A legnagyobb városi báli mulatságokra így az Acélgyári Olvasóegylet Calico báljára és az Üveggyári Olvasókör által rendezett üvegesek báljára célszerű volt időben gondoskodni a belépőről. Emellett a többi kolóniai olvasókör táncmulatságai is igen népszerűek voltak a lakosság körében. Nem utolsósorban, mint a kedvelt szórakozási lehetőségeken kívül ezek a mulatságok, valamint a tánctanfolyamok szolgáltak a fiatalok ismerkedési alkalmainak. A tánctanfolyamokon az ifjúság már gramofonzenére sajátíthatta el az új társastáncok lépéseit.* 9 * A szervezett salgótarjáni munkásságot a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségének 1903-ban alakult és többször betiltott helyi csoportja képviselte, mert a bányamunkásoknak csak 1918-ban engedélyezték szakszervezetük létrehozását. A vasasok egyleti helyiségei különböző vendéglőkben voltak, így a XX. század első évtizedeiben szórakozásuk a szaklap olvasásában, a hírek megbeszélésében és a néha napján rendezett táncmulatságban merült ki. Társas összejöveteleivel a közhasznú felolvasással elérte az egyesület, hogy a neme-108-
