Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Balogh Zoltán: Kaszinók, vendéglők, kocsmák. A társasági élet színterei Saltótarjánban 1900–1945

XXI. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1996-1997 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Kaszinók, vendéglők, kocsmák A társasági élet színterei Salgótarjánban 1900 - 1945 Balogh Zoltán A kiegyezés után Salgótarjánban az ipar és bányászat urbanizációs hatása nyomán a település képének, környezetének átalakulása mellett a lakosság életformájában is hosszan tartó változások indultak meg. A bevándorolt jórészt külföldi eredetű munkaerő számára lakótelepeket, kolóniákat építettek, ellátásukra élelemtárakat, magazinokat állítottak fel munkaadóik. Az életformaváltás egyes elemeit így a munkatevékenység és a divat átalakulását találóan jellemezte a századforduló táján a losonci sajtó egy salgótarjáni levelezője. „Kapa, kasza, fenőköszörű és gereblye helyét a csákány, kalapács és bányászmécs foglalta el, a pitykés „lájbit" kiszorította a munkás zubbony." Rámutat a levélíró arra is, hogy nemcsak a viselet változott, hanem kicserélődtek a lakosok is: „a mezítlábas százszorszép" rövid szoknyás, pántlikába font hajú „Nyiss kaput kapitány"-t játszó vidám, jó palóc lányokat cúgos cipellős, tunikás, illedelmes hajadonok" váltották íeU

]) Dolgozatunkban azt vizsgáljuk, hogyan jelentkezett, miben nyilvánult meg az életmód változása a szórakozás területén. írásunkban arra keressük a választ, hogy a salgótarjáni polgár, a gyárigazgatótól a kétkezi munkásig milyen társas szórakozási lehetőségeket teremtett magának, milyen lehetőségei adódtak a hétköznapi és a hétvégi ünnepi kikapcsolódásra. A társadalmi helyzet és környezet döntő szerepet játszik az egyén számára elérhető szórakozási formák körülhatárolásában. A sajátos magyarországi társadalmi fejlődés és a német (porosz) munkaszervezet, munkakultúra keveredése elkülönült, rétegzett, kevert ipari társadalmat hozott létre. (Egyik jellemző példája ennek, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. szervezete.) A magyar társadalomban továbbélő feudális maradványok, hacsak a megszólítást vesszük figyelembe is, éles határt vontak a társadalom egyes rétegei közé. A köztük meglévő műveltségi különbségek tovább mélyítették e szakadékot. (Érettségi nélkül pl. reménytelen volt a tiszti kaszinói tagság.) Ipari munkásságunk társadalmi összetétele tovább fokozta a rétegek közötti szociális különbségeket. A munkásság elitje, a jól fizetett külföldi származású művelt szakmunkásság életszínvonala élesen elvált a mindennapi létfenntartásért küzdő tanulatlan, zömében paraszti származású segédmunkás - napszámos rétegtől. A vagyoni és a műveltségi viszonyok különbségei természetesen megmutatkoztak a szórakozás területén is, eltérő sajátságokkal ruházva fel az egyes társadalmi csoportok szabadidős szokásainak és formáinak rendszerét. Ennek megfelelően a tisztviselők tiszti, az altisztek és segédtisztek altiszti kaszinókba tömörültek. A szervezett munkásság klubhelyiségéül a munkásotthonok szolgáltak. A szakmunkásság olvasó- és társas egyletekben talált magának értelmes és hasznos kikapcsolódást, míg a bányamunkások és a segédmunkások leginkább a kocsmában múlatták az időt. A város köztisztviselői, nem vállalati középrétegei (iparosok, kereske-103-