Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Társasági élet a salgótarjáni vendéglőkben

XX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1995 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Társasági élet a salgótarjáni vendéglőkben Balogh Zoltán A város szabályrendelete A várossá alakulás ünnepi kinyilvánítását Salgótarjánban a szabályrendelet alkotás hétköznapjai követték. Külön szabályrendeletet kellett alkotnia a városnak a szálloda (fogadó), vendéglő, kávéház és kávé mérési iparokról is. Az első változatot már 1923. március 1-én elfogadta a városi képviselőtestület, azonban a szabályrendelet mégis csak 10 évvel a várossá válás után, 1932-ben lépett életbe. A város szabályrendeletének megalkotói igen nehezen birkóztak meg a vonatkozó törvények és rendeletek bonyolult paragrafusaival. Rágós kérdésnek bizonyult a záróra kérdése és még inkább nehéz ügy volt a zenélés befejezésének ideje. A kávéháztulajdonosok érdekében emelt szót a városi rendőrkapitány. Javasolta, hogy a kávéházakban éjjel két óráig lehessen zenélni, a szabályrendeletben megállapított egy óra helyett, arra hivatkozva, hogy egyébként is a rendőrhatóságok körében évtizedes gyakorlat a záróra vagy a zenélés idejének meghosszabbítása. A módosítási javaslatot elutasították, mert a belügyminiszteri rendeletben éjjel egy órát írtak elő. A közigazgatás átszervezése során megyei várossá lett Salgótarján szabályrendelete megfelelt az 1921-es italmérési törvény, az ipartörvény és kiegészítő rendelkezéseik szellemének. A szakma védelmében a főpincéri alkalmazás előfeltételeit rögzítették. Eszerint főpincér az lehetett, aki szakképzettséggel bírt vagy legalább két évet dolgozott pincérként. A szabályrendelet megkülönböztetett hangsúlyt fektetett a közegészségügyi követelmények betartására, pontjainak csaknem egyharmada erre irányult. Ami azért sem volt meglepő, mert az üzlettulajdonosoknál talán e téren mutatkoztak a legkirívóbb hiányosságok. Még a várossá válás évében - a szabályrendelet alkotás lázas tevékenysége közepette - született meg a vármegyei törvényhatósági bizottság határozata a szálloda, vendégfogadó és kávémérés iparok gyakorlásáról szóló rendelet módosításáról. Ebben a vármegye tiszti főorvosa javaslata alapján a közegészségügyi feltételek szigorú betartására kötelezték és orvosi felügyelet és ellenőrzés alá helyezték az üzlettulajdonosokat. Az engedély megadásánál elsődleges szemponttá lépett elő, hogy a kijelölendő üzlethelyiség a közegészségügyi követelményeknek megfelel-e. A határozat pontjaiból az üzletek lesújtó közegészségügyi állapotáról kapunk képet, amennyiben a törvények és rendeletek legtöbbször a meglévő körülményeket rögzítik. Eszerint a tulajdonosok és bérlők a legelemibb tisztasági követelményeket sem tartották be. Nem tartották tisztán az üzlethelyiséget, nem meszelték vagy festették évente, padlóját nem súrolták fel legalább egy héten egyszer, nem söpörték ki naponta legalább kétszer. Nem szellőztettek, és nem fertőtlenítették minden héten legalább egyszer a látogatók számára fenntartott külön illemhelyiséget. Az evőeszközök, edények és poharak tisztántartása szintén nem volt megfelelő, a csapból folyó és közvetlen lefolyással ellátott vízszolgáltató berendezés a legtöbb helyen hiány volt. Nem lehetett ritka a romlott étel és ital árusítása és az ételek és italok emberi egészségre ártalmas anyagokkal készült edényekben való tárolása sem. Megerősíti feltevésünket a városi tiszti orvos jelentése egyik 1934-es közegészségügyi ellenőrzéséről. Ekkor Salgótarján 70 italmérőjének csaknem egynegyedénél észlelt hiányosságokat. Részlet egy nagyobb tanulmányból. 61