Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Sümegi György: „Tollhegyre venni jólesik”. Szalay Lajos levelezése Domokos Jánossal

már szó sem lehet, azért baráti beszélgetés még kölcsönösen jóleshet. Újra Miskolc-Tapolcán fogunk lakni és onnan fogunk berándulni Pestre is. Addig is baráti szeretettel üdvözlünk Mindkettőtöket. Szalay Juci és Lajos New York, 1984. február 25. Kedves János Barátom! Keltezés nélkül, de nyilván még tavaly feladatott leveled csak most, tehát kb. két hónap múlva érkezett meg. De hát ez a sorsa minden levélnek, amit ajánlás nélkül és gyalog adnak fel. És még jó, ha késve is, de egyáltalán megérkeznek és nem vesznek el, mint ahogy elvesztek (most már biztos vagyok benne) a július 6-án és 23-án ajánlva feladott leveleimre küldött válaszaid. És bizony elég rosszul tették, mert az önéletrajzom lelkesedését teljesen lelohasztották. Azt kellett gondolnom, hogy Te már elálltai a kiadástól. Most látom csak, hogy a válaszokat csak úgy kopaszon adhattátok fel és így még késve sem érkeztek meg soha. Kollerral ' elindult levelezésünk kölcsönös félreértés következtében azt a téves hitet ébresztette bennem, hogy otthon valamilyen hivatalos szerv kiállítást szándékozik rendezni hetvenötödik évem ürügyén. Később világossá vált, hogy semmi ilyen hivatalos szándék nem létezik és az egész kiállítás inkább csak az én öntömjénezésem lett volna. Ennek a gusztustalan lehetőségnek az elkerülése végett tehát a kiállításom terve dugába dőlt és ezzel dugába dőlt a kiállítással kapcsolható önéletrajz terve is. De erről majd részletesebben Pesten beszélnénk, ha sikerülne hazamennünk. Mert a szimpla hazamenetel is veszélyben van. A két éven belül történt három operáció és az operációkkal, valamint az azokat megelőző fájdalmas vizsgálatokkal járó rengeteg altatás annyira megviselte a szervezetemet, hogy alig tudok mozogni. Vízszintesen még csak elcammogok valahogy, de már llépcsőn fel vagy le nem tudok még vánszorogni sem. így öcsémnél sem lakhatom. A tapolcai városi nyaraló az földszintes, de Pesten már olyan hotelt kell keresnünk, ahol a jól működő lift megoldja a le-fel járás nehézségeit. Dúsan burjánzó terveimet tehát áthúzta a korai öregséggel járó rokkantságom. Kár: még szerettem volna a puszta létezésnek örülve egy-két rajzzal beszegni igénytelen, de rangos pályám foszladozó szövetét, hogy lett volna mégis valami formája. Ezután a tájékoztatás után, ha mégis találkoznánk, azon ne lepődj meg, hogy viselkedésemben és beszédemben nyomát sem érzed majd elvárható pesszimizmusnak. Hetvenöt évet már leéltem; hetvenkét éves zömét egészségesen. Isten ellen vétenék, ha ezt az áldást (a hosszú életet) panasszal köszönném meg. Hányan vannak, akik velem egyidősek lehetnének és már régen meghaltak. Sőt egyesek ezek közül még meg sem születtek. Kézcsók, baráti, szeretetteljes üdvözlet. Lajos New York, 1984. március 26 Kedves János Barátom! Díj nyerésünkről szóló értesítésteket örömmel vettem tudomásul, de sajnos nem mehetek személyesen a „külön" örömért, mert hazautazásomnál ismét várt akadályok bukkantak (sőt merültek) fel. Pánikszerű és kapitalista hirtelenséggel ki kellett fizetnem egy kalap pénzt, nevezetesen kb. 60.000 dollárt, ami még nekem is jelentős összeg. Emiatt várnunk kell, míg az utazásunkhoz szükséges pénzt újra előteremthetem. Az önéletrajzom érthetően késik és késni is fog, mert az operációk kissé összekaristolták az 265