Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Sümegi György: „Tollhegyre venni jólesik”. Szalay Lajos levelezése Domokos Jánossal

Tehát és rövidesen; küldesd már Kafkát. Igazán érdekel, hogy könyvben milyenek a rajzok. Az öcsém látta a kiállítást és nagy lelkesedéssel írt arról, hogy milyen jól mutatott az anyag a levegős, tág terű rendezésben. Az eladás ugyan nem az én gondom, de azért szeretném tudni, hogy fogyott a könyv a könyvnapon. Mert úgy gondolom, hogy akkorra már készen volt a teljes kiadás. Várom a könyvet, várom válaszodat és várok némi tájékoztatást arról, hogy mi hárman - Kafka a harmadik megbukhatunk-e. Szeretettel, barátsággal üdvözlünk mindketten. Líviának kézcsókomat küldöm. Juci és Lajos New York, 1983. július 20. Kedves János Barátom! Nem fogod elhinni; július 20. van és még mindig nem láttam a könyvet, ami helyett az Alap a mellékelt levelet küldte. Nem értem a levelet. Az Európa az Alaphoz juttatott nyolc példánnyal, nyilván engem akart tisztelni; mi tétovázni vagy alkudozni való van ezen? Ha Del Medico valami új intézkedés következtében jó szándékúan bizonytalankodik és úgy érzi nem mind a nyolc példány az enyém, egy csomagra való pár kötetet azért csak elküldhetett volna. Hiszen engem is érdekelhetnek a saját munkáim. Nem hiszem, hogy ezen a gubancon, már tudni illik az Alap levelén akár Te is el tudnál igazodni. De, ha igen, a vonatkozó kibogozást megírhatod nekem. Hogy okuljak én is, ha egyáltalán oka van az Alapos intézkedésnek. A kiállítás és a könyv olvasható sikerének nagyon örülök. Talán Te is észrevetted annak idején, hogy én nem nagyon bíztam a Kafka illusztrációkban, ezért a pesszimizmusomban való csalódásom különösen jól esik. Ha még befutna egy-két kritika, azokat is légy szíves elküldeni. És légy szíves elküldeni a fényképeket, ha talán csináltatok volna a kiállításról. A rendezés ötletességéről olyan szépen írnak, hogy valóban szeretném látni a bemutatás megoldásait. Apropó; azokat a kritikákat is küld el, amiket esetleg a „kuss a sírba szent öreg" meódiájára írtak. Különösen az Új Tükörben firkálgató Székely Andrástól várhatok ilyen „kitoló" kritikát. Neki nem vagyok „unsere Leute" Egyszer a Pannónia folyóirattal kapcsolatban „rakott helyre". Most már biztos, hogy ezen a nyáron nem megyünk haza. Ha jövőre javul a közérzetem, akkor talán hazautazunk, mégpedig már április elején és otthon maradnánk október végéig. Szeretnék Tapolcán csinálni egy-két rajzot, sőt, hajói megy, egy-két temperát is. Miskolc, Pest, Tarnabod háromszögében újra élném gyermekkorom vizuális csodáit és talán egy-egy munkában sikerül majd megragadni és megörökíteni ébren álmodott boldogságom határtalan örömeit. Bandukolva írt levelem vánszorgása alatt ismét elmúlt két nap, de Alapéktól semmi hír és semmi könyv; no majd talán később, mert egyszer csak befut a várva-várt csomag Del Medico ellenére is. Te a szintén június 28-án kelt leveledben szinte már azt is reméled, hogy én leveled ideérkezéséig már meg is kaptam a könyveket, amiket ezek szerint Te már jóval előbb juttattál el az Alaphoz. Hogy állhat ez az ügy? Ki tudja? Vagy egyáltalán tudhatja valaki? Elképzelheted, hogy ez a várakozás fárasztó és idegesítő. Nyilván személyes disznóság van mögötte. De mi és miért? Zárom is becses soraimat. Feleségemmel együtt mindkettőtöket szeretettel üdvözlünk. írják légy szíves, akkor is, ha a disznóság a velem történő dolgok receptje szerint csupa és merő véletlen. Sőt vakmerő véletlen. Lajos 262