Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Sümegi György: „Tollhegyre venni jólesik”. Szalay Lajos levelezése Domokos Jánossal

Kedves Lajos Barátom! Budapest, 1983. augusztus 4. Gyors egymásutánban két levelet is kaptam tőled: egyet július harmadiki, másikat július húszadikai keltezéssel. Úgy látom a postai szolgálat inkább romlik, semhogy javulna, ezért ideírom, hogy a kiadó postakönyvének tanúsága szerint mikor küldtem címedre levelet: május 27, június 30., július 5., július 28. Ezt most magam adom fel, talán több szerencsével. A levelekben közölt lényeges dolgok: az aláírt nyomatok megérkeztek időben (köszönet!), a kiállításnak sikere volt, azóta bezárt, •a rajzok nálam vannak. Új, eddig nem közölt dolgok: kizárólag dicsérő, elismerő bírálat (vagy ismertetés) jelent meg, legutóbb négy napilapét küldtem el (legutóbbi leveled szerint ezeket meg is kaptad), most mellékelve küldöm a Népszabadságban megjelentet. A kérdéses úr nem írt sem az Új Tükörben, sem másutt. Külön borítékban küldettem további plakátokat. A könyveket június első napjaiban adtuk át a Művészeti Alapnak természetesen azzal, hogy továbbítsák neked. Disznó banda, ennyit róluk! Felhívtam Del Medico urat, mosakszik, várta a választ a levelére, de már elküldött egy pld-t repülő postával, a többit közönségesen. Ha ez igaz, mire levelemet megkapod, az egy példány már a birtokodban lesz. Rettentően sajnálom az ügyet, inkább küldettem volna el magam! Dehát ők (az alap) jutalékot kapnak tőlünk a szerződésben foglalt dolgok bonyolításáért! Kedves Lajos, h'dd el, nem kímélnélek, elküldeném a „kuss..." zenéjére írott kritikákat is - ha volnának. Dehát, hogyan lehetnének, hisz a rajzsorozat remekmű, ritka találkozás, s a könyv is nagyon szép. Ne láss rémeket ott, ahol nincsenek (vannak úgyis elégszer!) Eddig Szalay és Kafka. S mi lesz ezután? Mi van, hogy mást ne mondjak: az „életrajzzal"? Látod, nem lebeszélni akarlak új vállalkozásokról, ellenkezőleg: sürgetlek, s szeretném ígéretedet venni, hogy kiadási ügyben, másokat mellőzve, előbb hozzánk fordulsz (mármint a kiadónkhoz). Lassan vége a nyárnak s az esedékes sört nem ittuk meg a Vigadó sörözőben! Nagyon szeretném (s szeretnénk mindketten), ha a jövőre tervezett hazajövetel megvalósulna. Az, amit írsz: a régi helyek újrajárása, élmények újraélése nem része-e összefoglalásként annak a lelki, meg epikus „kalandnak", amivé, úgy gondolom, tervezed az előbb reklamált „életrajzodat"? Mindenesetre izgalmas vállalkozás! De elég volt a levélírásból: gyógyulj meg mielőbb és teljesen, ez most a legfontosabb. Az, amit írtál (a júl. elején kelt leveledben) a döbbenet közepette is megkönnyebbülést váltott ki bennünk: a legbiztosabb gyógyulás, ha időben történik a baj felismerése. Zárom levelem, a legjobbakat kívánom én is, Livi is, és igaz szívvel üdvözlünk Téged is, Jucikát is. U.i. Még egy kérdésedere kell válaszolnom: a könyv nagyon jól fogyott, nagy sikere van s még az 1.100 forintos is (bőrkötés, melléklet) vevőre talált. New York, augusztus 22. (1983) Kedves János Barátom! Negyedikén kelt leveled már 13-án megérkezett. Megérkezett valamivel előbb a könyv is, de mivel az érkezések idején éppen nyaraltam az örvendetes postákra csak most válaszolhatok. A könyv meglepett. Nagyon és kellemesen. Almomban sem reméltem ily rangos és szép kiadást. Remekeltetek kedves János Barátom, és ha megengeded, hogy én is csatlakozzam az előbbi dicséretekhez, remekeltünk. Nevemben is gratulálj a közreműködőknek; felülmúlattátok magamat saját magammal. Leveledből azt a lendületet olvasom ki, hogy csak így tovább. Hát eriggyünk tovább az önéletrajzommal, méghozzá sebesen, míg rajzaim alól ki nem szalad az önöm és az életem. Ha Isten segít, jövőre már áprilisban hazamennénk és október közepe táján átadnám az anyagot nyomdakész állapotban, szöveggel együtt. A szöveg persze csak a legszükségesebbre szorítkozna és nagyon rövid lenne. 263