Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Sümegi György: „Tollhegyre venni jólesik”. Szalay Lajos levelezése Domokos Jánossal

Kedves János Barátom! New York, 1983. május 25. Május 10-én kelt leveled 19-én megérkezett egyidőben a reprodukciókkal, amiket aláírva 20-án már fel is adtam címetekre. A következő nap este egy kis lázas rosszullét fogott el, ami részben még ma is tart és ez az oka annak, hogy levelemet már késve írom (és a lazuló figyelmem miatt hitiákkal tömve). Tehát az operáció után fellépett, ha nem is nagyon komoly, de mindenképp zavaró komplikációk miatt arról már nem igen lehet szó, hogy az idén hazamehetünk. Pedig tele voltam mindenféle tervekkel; szép kiállítást akartam csinálni hetvenötödik évfordulómra. A női aktoknak szerettem volna egy búcsú seregszemlével tiszteletet adni. Ezért terveztem, hogy ezt a telet otthon töltöm, mert Pesten könnyebb aktokban dúslálkodnom, mint itt. És az aktok dús választékából kiválogattam volna legszebbeket, hogy a Salamon; Énekek-énekét " tele mákozzam női testekkel.* De hát, látod. Nagy izgalommal várom a Kafka könyvet. Különösen azért, mert a rajzaimra mindig úgy emlékszem vissza, mint kibírhatatlanul rossz munkákra. Aztán néha, mikor látom őket a könyvekben, már tűrhetőbbeknek találom őket, sőt néha még jóknak is. Hátha így lesz most is. Ezért izgulok a rajzaim viszontlátását várva. A külföldi magyarok kiállításáról visszakaptam a három rajzot. Különösen Juci, de még én is nagy örömmel vettük a hírt, hogy a lipcsei rajzokat visszaszerezted. Apropó lipcsei rajzok; valahogy elküldhetnéd az ezüst érmet. Ha volt hozzá adományozó irat, azt is küldd el. Persze, ha az adományozás csak Benneteket emleget, akkor csak maradjon a Tietek. Az irat is és az érem is. Küldjél légy szíves a meghívókból és, ha a méret megengedi a plakátokból is. Sajnos az őszi találkozásból nem lehet semmi. Időnként be kell járnom utókezelésre és azt az otthoni orvosok talán nem tudnák teljesen jól csinálni, hiszen valójában csak az ismeri igazán a problémát, aki az operációt végrehajtotta (szokatlanul ritka eset volt). Talán jövőre. De akkor aztán már a nyaralható tavasszal - április vége, május eleje - otthon leszünk és amíg a téli dér vissza nem zavar, otthon is maradunk. Ebben a reményben szeretettel búcsúzom. Líviának kézcsók, ölelés Lajos, Juci. *Ugyan az Énekek-énekét Káldi vagy Károli is szépen fordította, de arra gondoltam (akkor még), hogy Somlyó Gyuri egy szabad, de mégis hü újra költéssel gazdagította volna a magyar műfordítást. New York, 1983. 7. 3. Kedves János Barátom! Most már igazán nem tudom, hogy hányadán vagy, vagy hányadán vagyok én. Május huszadikán elküldtem címetekre az aláírt rajzokat. Ajánlva, biztosítva, tehát már meg kellett, hogy kapjátok. De én még semmi választ vagy értesítést nem kaptam vissza. A könyvet is szeretném már látni, de valahogy az is elmaradt valahol. Tudod, hogy milyen a posta itt és talán ott is. Csak az ajánlott küldemények érkeznek meg. Én már annyi - nem mind ajánlott - levelet küldtem, hogy már azt sem tudom, miről írtam értesítve vagy panaszkodva. Tehát; talán ismételve. Másodszor is operáltak, ez utóbbi inkább csak helyesbítő operáció volt, de most már azt mondják az orvosaim, hogy a rákot teljesen kiirtották. Idejében vették észre, szinte véletlenül, tehát még a kezdetén. Kissé megrázott a felfedezés, de hát már rögtön hetvenötéves leszek és így jussomat az életből kivettem. Hogy ráadást nem kapok, ez lehangoló ugyan, de nem igazságtalan. Másnak még ennyi sem jutott. Azért a tapolcai nyaralás hiányzik; már annyira hozzászoktunk a tízévek folyamán, hogy alig leljük a helyünket itt ebben a 36 fokos pokolban. Talán jövőre ismét hazamehetünk. Adja Isten. 261