Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)
Közlemények - Szomszéd András: A kisterenyei szénbányászat kezdetei 1896-ig
A szénjogi, szénkutatási bejegyeztetésekről a telekjegyzőkönyvek megbízhatóan tájékoztatnak. A volt nemesi birtokokat és az úrbéresek osztatlan birtokaikat rögzítő telekjegyzőkönyvek elején található egy „Tulajdon igény bejelentési lap", melyre az első bejegyzés 1867. december 12-én történt. „A bejelentő fél neve: Kis Terennei közbirtokosság.; A bejelentett igény és tárgya: A Kis Terennei határbeli nemesi birtokok kőszén és agyag(!) haszonvételi közösségének bejegyzése eránt." Ezt a bejegyzést a „Nógrád Megyei telekkönyvi törvényszék 1868-ban törli. Valójában a jelenleg ismert adatok szerint a Besztercebányai Bányakapitányságtól a szénkutatási engedélyt a Gyürky család - névszerint Gyürky Pálné nevében - Dienes Sámuel kért 1859-ben. Ezt a szabadkutatási engedélyt 1869-ben újra megkérik, de most már Gyürky Ábrahám nevére. " S hogy ezt a kérelmet bányanyitás is követte, erről tudósít egy szűkszavú bejegyzés. Jelentés készült Gyürky Pálné kisterenyei, sóshartyáni és karancskeszi bányáiról. A településen a szénjogi szerződések kötése - a szén kutatására és bányák nyitására - 1868-ban, illetve 1869-ben történt meg, majd a teljes határra. A szénjogot a kisterenyei határ több mint 90 százalékára Gyürky Ábrahám szerezte meg az 1868. május 3-án kelt szerződés alapján, melyben „örök áron" megvette a szénjogot a kisterenyei úrbéresektől. A Gyürky család még ebben az évben egy évi tartamra a következő dűlőkben kapott kutatási engedélyt Kisterenye határában: „A Galagonyásföldeken" - a volt Serház környékén. Közvetlen e terület mellett az úgynevezett „Kis kúti pótlék földeken", ahol már volt egy „Kutatási vágat." Ettől a területtől keletre a „A Nagy Dombi földeken" - a csengerházi határ mellett nyugatra, a „Diktámosi földeken", ugyanitt „a Nagyréti szántóföldeken" a Verebélyi és Csengerházi(kettős határhalomnál". A határ keleti felén „A ravaszlyuki hegynyílás tájékán", a ,,Nagyródi(!) nagyróti erdőség területén", Keszipuszta felett. Ezenkívül szólt még a szénkutatási kérelem „marokházi puszta, Kotyháza, Nyárjasvölgy, Kökényes Újlak" külterületi lakott helyek egyes részeire, és Csókáspusztára. Ezt a szénkutatási és szénbányászati jogot 1868. december 12-én kelt adásvételi szerződés alapján „a kőszén turzási és aknázási jogot" a „haszonbérleti jogot 1869. január elsejétől Flesch Alajos bankárjavára „bekebelezték". A szénjog használatáért folytatott küzdelem következő állomása a „Kisterenyei Bánya részvény társulat javára eszközlött bejegyzés" volt 1871. november 12-én. 1882-ben a szénjogi szerződés harmadrészbeni tulajdonosa lett a Magyar Országos Bank Rt., mígnem 1896 májusában a szénkutatási és kiaknázási jogot báró Solymossy László javára kebelezték be, amit ő tovább adott, még ebben a hónapban a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-nek. Ezek a szénjogi szerződések a Wilhelm, Félix és Barbara nevű bányatelkekre szóltak. A Gyürky birtokhoz tartozó Ravaszlyuk és Nagyrót dűlők térségében az Alajos I-H-III. nevű bányatelkeken az ÉKI szerzett kiaknázási jogot a Kisterenyei Kőszénbánya Rt.-től és Gyürkytől 1881-ben. Volt a kisterenyei határnak egy része - közvetlenül az úrbéres gazdák közös erdejétől és legelőjétől északra - mely a tagosítás során a zselléreknek jutott, illetve az egyháznak, kántortanítónak - s ez a terület még nem kelt el. Erre a területre a szénjog megszerzése az alábbiak szerint történt. Az 1869. évi április 20-án megkötött „Örök adásvételi szerződés" az alábbi megjegyzéssel és feltételek mellett történt. „Kisterenye község volt úrbéres zsellérjei, akik a kisterenyei határ tagosítása alkalmával a földek uraságoktóli kiegyezkedés nyomán 130 5/8 hold legelői illetőséget kaptunk a volt úrbéres telkes gazdák illetőségük mellett, melynek jelenleg is birtokosai vagyunk. Minthogy a kisterenyei volt úrbéres telkes gazdák úgy legelőjük, mint szántóföldjük alatt lévő kőszenüket m(éltóságos) Gyürky Ábrahámnak örök áron eladták, ez alkalommal mihozzánk sem a vevő..., sem a telekes gazdák mit sem szóltak, így saját legelőnk alatti kőszén eladásába bele nem egyezhetünk, sőt ezt a törvények értelménél fogva feltartattak. Ezen jogainkat tehát mi is a fennálló törvények szerint mi is érvényesíteni akarván, ezennel az egész legelő illetőségünk alatti kőszenet eladtuk örök áron terenyei lakos Keller Antal úrnak, úgy, hogy minden joggal bíró úrbéres zsellérnek egyenként ötven, azaz 50 o(sztrák) értékű forintért." A „kialkudott" összeget azonban csak akkor kaphatták kézhez az „úrbéres zsellérek", ha majd Keller Antal „...az eladott kőszéntelepet törvényesen eladatattja, s azért (a pénzt) megkapja. " Az egyházi, jegyzői, tanítói „erdő és legelői illetményt... a füleki járási közigazgatási szolgabíró közbejöttével ...egy tömegben a Törökállás, Szakaszvölgy és Szárazvölgy dűlőkből adatták ki a telkes 239
