Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Szomszéd András: A kisterenyei szénbányászat kezdetei 1896-ig

A falu A település közlekedés szempontjából központi helyen települt. A falu egyik részén átmegy az Alföldet a Felvidékkel összekötő út, s innen indul ki az az útvonal, melyen át a Mátra északi részén elhelyezkedő falvak lakossága eljuthatott több irányba. Ezek nyomvonala mellett, vagy közel ahhoz vezetik majd a vasutakat. A település agrártelepülés, hagyományos növénytermeléssel. Van elegendő erdeje, szántója, legelője, de annak közel kétharmada majorság, s így a jobbágyfelszabadítás sem változtatott a birtokviszonyokon. A lakosság - családfők 28 százaléka zsellér 1828-ban. Az 1879-es népszámlálás adatai szerint a birtokosok száma 99 fő, az éves szolgák száma 299, a napszámosoké pedig 236. Az uradalom kevés munkalehetőséget kínált. Elhúzódott a tagosítási per, az úrbéres földek telekkönyvezése csak az 1860-as évek végén történt meg. Közben borzolta a település úrbéres gazdáinak kedélyét a vasútépítés, illetve a vasút nyomvonalának a tervezett vezetése. A falu úrbéresei 1862-ben a megyei vezetőkhöz fordulnak kérelmükkel, hogy a vasút ,,...a Tarjányi patakon túl..., a ...Közbirtokos Uraknak esett földeken vezettetne..." Kérésüket nem hallgatták meg. A vasút nyomvonala legjobb földjeiket, s rétjeiket vágja ketté, mind a fő- és mind a mellékvonalak egyaránt. Az 1870-es évek elején újra parázs vitákat váltottak ki a tervezett bányavasút építéséhez szükséges földek, területek kisajátítási eljárásai. A bányatársaságok már 1870-ben megkérik egy szárnyvonal építésére az engedélyt, de a kisterenyei gazdák és a nagybirtokosok ellenállása miatt csak 1871 augusztusának végén sikerült az egyesség „barátságos úton". A már működő bányák a fővonaltól több kilométerre voltak, ezért kellett a kisterenyei vasútállomásról az alábbi nyomvonalon a szárny vasutakat megépíteni. Elkészült egy 4.24 km hosszúságú pálya, amely ,,a Kisterenne állomásból ágazott ki -, s Ravaszlyuk nevű bányáig..." vezetett. Ebből ágazott le mintegy 1.5 kilométer után a Kazár-patak völgye felé a Borbála nevű tárnához külön kitérővel. Innen tovább haladva a pálya két vonalra szakadt. Kelet felé a Nemti-völgy nevű dűlőbe vezetett az egyik vonal a Nemti Kőszénbánya tárnáihoz (helyileg ez a Rákóczitelep« Öregtelep településrészének keleti felén volt.) Az egyenes szakasz tovább ment a mizserfai bányákhoz, illetve a homokterenyei Ortvány bányához. A kisajátítások többsége újra az úrbéres gazdákat érintette nagyrészt. Szénkutatási engedélyek, szénjogi szerződések A szénjogot az osztrák örökös tartományokban 1758-ban szabályozták. Eszerint a kőszenet szabad - az uralkodó részére fenntartott - ásványnak minősítették. Amikor Magyarországon megindult a bányászkodás, itt is ezt a jogi gyakorlatot követték 1788-ig, amikor is a többszöri földesúri tiltakozások eredményeként II. József rendeletében a király a földesurak javára döntött: A szén a földbirtok tartozéka maradt. Az 1854-es osztrák általános bányatörvény újból biztosította az uralkodó részére fenntartott ásványok kutatásának és termelésének szabadságát, de ezt a rendelet útján kihirdetett törvényt az 186l-es Országbírói Értekezlet felülvizsgálta, és a nagybirtokosok nyomásának engedve a szenet kivette a szabadon kutatható ásványi nyersanyagok köréből, és azt az ingatlan tartozékának ismerte el. Ez a jog lényegében a bányák államosításáig fennmaradt. Kisterenye szűkebb határának területe 5828 katasztrális hold volt, melyből a volt jobbágyok 1344 katasztrális hold osztott és 351 nem osztott - legelő, erdő - területet kaptak meg. A zsellérek osztatlan birtoka valamivel több mint 130 katasztrális hold volt. A volt úrbéresek összföldterülete mindösszesen alig haladta meg az 1825 katasztrális holdat, a Kisterenye I. rész szűkebb határának 31.3 százaléka. Ez a földterület a Tarján-pataktól keletre egy tömbben feküdt, mely alatt volt a Kisterenyén található szénmennyiség egy tekintélyes része az alábbi dűlőkben: Budicsháza, Pócsháza, Tekevölgy Középerdő. Ezektől a dűlőktől keletre már ugyancsak egy tömbben volt található a Gyürkyek birtoka egészen Nemti faluig, mely 1896-ban házasság és birtokcsere révén báró Solymossyak kezére jutott. 238