Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Szomszéd András: A kisterenyei szénbányászat kezdetei 1896-ig

XX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1995 KÖZLEMÉNYEK MITTEILUNGEN „Édesapám emlékére" A kisterenyei szénbányászat kezdetei 1896-ig Szomszéd András Az 1887-ben készített Kisterenye község szabályrendeletének első paragrafusa az alábbiakat tartalmazza: „Kis Terenne, kis község ez idő szerint 6849 kataszteri hold területtel, s a hozzátartozó Márkháza - és Kotyháza önálló pusztákkal -, valamint Bikkvölgy-, Györgymajor-, Újlak-, Keszi-, Dorogkoplaló-, Nagyrót-, Ravaszlyuk-, Kozma- és Szénégető-gyarmat-pusztákkal együtt az 1880. évi népszámlálás szerint 2515 lelket számlált, azonban a bányák beszüntettvén, a bányamunkások elszéledtek, s a lakosság ez évi népszámlálás szerint 2359 főre apadott. Papp Károly dr. magyar királyi osztálygeológus 1915-ben megjelent munkájának 781. oldalán olvashatjuk az alábbi sommás véleményt: „Az ÉKI a kisterenyei bányát 1870 óta művelte, azonban már a múlt évtizedekben beszüntette. Régente 1860-1870 körül az ilyen apró bányák élénkebben dolgoztak, ma már jövőjük nincs. E sommás megállapítások óta kétszer indult virágzásnak a szénbányászat Kisterenyén és térségében, s jelenleg úgy látszik, hogy egyhamar nem éled újjá, hisz Kisterenyén 1967-ben, Nagybátony térségében pedig 1992-ben - ezzel együtt Nógrád megyében is - megszűntek működni a bányák, mert „a műre való szén" elfogyott, ami még a föld alatt maradt, annak fűtőértéke csekély, nem állta, illetve nem állja ki a piaci versenyt. E kis tanulmány célja, hogy nagyvonalakban bemutassa az érdeklőknek, hogy miként, minak következtében indult el a bányászkodás a település határában a múlt század második felében, s a bánya megléte vagy annak hiánya hogyan formálta a település képét, hogyan csiszolta, alakította annak társadalmát. A kezdetek Nógrád megyében a szén felfedezéséről az első hírek a 17. század második feléből maradtak fenn, Kisterenyéről és környékéről csak az 1850-es évek elejéről vannak adatok, illetve maradtak meg írásos források, ami nem azt jelenti kategorikusan, hogy a falu lakói nem ismerték a szenet, hiszen a mai napig is a falu belterületén több helyen fordulnak elő szénkibúvások. A jelzett források közül az egyik egy statáriális tárgyalás eredményét közlő plakát, melyből megtudjuk, hogy 1852. november 22-én Scholtz János bányászt „...lakomázás ürügye alatt - egy szökött katona - egy báthonyi lakos házába erőszakosan bevitte..." Pár évvel később egy másik forrás „...Berg Adolf csengerházi lakosnak... Méltóságos Uraság szénbányai művésznek tettlegesen tett lopása"-hói tudósít. A méltóságos uraság Gyürky Pál a meglopott. A lopás tárgya a szén, amit az elkövető „...Kovácsoknak pénzen adott..„asztalosnak 10 mázsát egy nyoszolya csinálásáért..., (sőt) az apja házát megkimíletlenül (rendesen) füt(t)eti kőszénnel... (és), ...hogyha kocsin viteti magát bálogba{\) szénnel fizetni akarja." Ezek az adatok fényesen bizonyítják, hogy a szenet széles körben használták, mint energiát. Ez az egymástól korban, s tárgyban is közel álló két forrás közvetve bár, de arról tudósít, hogy itt ezen a tájon megindult valami, - amit a szakirodalom ipari forradalomnak mond -, egy olyan gazdasági tevékenység, melynek során a föld mélyének kincse került kiaknázásra, s ennek a gazdasági tevékenységnek a társadalomra gyakorolt hatását és annak következményeit a település lakossága bármennyire is igyekezett, de kikerülni nem tudta, sőt hatása máig is érvényes a térségben. 237