Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Bagyinszky Istvánné: Mikszáth relikviák a nógrádi múzeumokban

ekkor összecsomagolták, s az 1950-es évek elejéig, a tájmúzeumok létrehozásának gondolatáig, ­megfelelő tárolási, nem beszélve a kiállítási lehetőségek hiányában - úgy is maradtak. Az 1913-ban Akadémiára került relikviákról még Mikszáth Kálmánné készített leltárat, külön je­lezve az íróasztalon lévő tárgyakat, a kis üveg vitrin tartalmát, melyet ő „vitrázs" néven emlegetett és azokat a Mikszáth személyéhez kötődő tárgyakat, dokumentumokat, képeket, melyek az adomá­nyozás tárgyát képezték. A vitrázs tartalma majdnem teljes egészében jelenleg az irodalomtörténeti gyűjteményünkben megtalálható, azokkal az apró, eredeti, személyhez kötődő megjegyzésekkel (pici papírcetliken), melyeket még Mikszáthné fűzött a tárgyakhoz. Az íróasztal tárgyai és az egyéb leltári anyag elég hiányosan érkezett hozzánk 1982-ben, hisz a kéziratok, könyvek, eredeti fényképek, s más dokumentumok az MTA Kézirattárának birtokában maradtak. Nagyrészükről másolatok készül­tek, melyeket a kiállítás rendezői fel is használtak, illetve a gyűjteményünk Mikszáth anyagát gyara­pítják. A Magyar Tudományos Akadémia birtokába később kerültek olyan tárgyak is, melyek a Mikszáth család tulajdonából származnak. 1950-ben Mikszáth Kálmán otthonának egyes ingóságai az állami tulajdonba vétel folytán Horpácsról a Pénzügyminisztériumba, majd az MTA-hoz kerültek. Ennek az anyagnak a leltára is szerepel a Méreiné-féle kiadványban. Már itt is jeleznek különféle hiányokat, melyek az évtizedek alatt csak gyarapodtak. Több, a Mikszáth relikviák sorsával foglalkozó tanul­mányban, írásban olvasható az írói hagyaték méltatlan bánásmódjával kapcsolatos megjegyzés. Az Akadémia sok emléktárgyat átengedett 1953-ban a Népművelési Minisztériumnak, hogy a ba­lassagyarmati Palóc Múzeumban és a horpácsi Mikszáth-házban emlékszobákat hozzanak létre. Első­ként 1953. április 4-én nyílt meg a balassagyarmati Mikszáth emlékszoba, ahol néhány Mikszáth-bú­tor (ebédlőszekrény, komód, népi faragású tálas stb.), novella tárgyat megjelenítő bronzszobrai és személyes tárgyai (arany óralánc az apróságokkal, notesz, névjegy, pipa, írótábla, Berci pohara, Já­noska állatkái stb.) kerültek bemutatásra, melyek közül sajnos egy néhány már nem gazdagítja a jelenlegi Mikszáth hagyatékot. Horpácson, ebben az irodalomtörténetileg is különleges környezetben, ahol Szontagh Pál házában még Madách Imre is megszállt (ezt vásárolta meg Mikszáth a birtokkal együtt), ahol Nagy Iván tevékenykedett, s ahol maga az író is menedékre lelt utolsó éveiben, 1954. május 1-én, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai rendeztek be emlékszobát az új kastély földszinti szobájában és az előcsarnok falain. 1958-59-ben a kastély másféle hasznosítása miatt az emlékszobát áthelyezték az emeletre, így több teret is kaptak a PIM rendezői. Ekkor a házat műemlékké is nyilvánították. A horpácsi Emlékház a balassagyarmati anyag egy részét kapta, néhány, ifj. Mikszáthné által adott tárggyal kiegészítve, valamint dokumentum-másolatokkal, fényképekkel színesítve az állandó kiállítást. Az író születésének 125. évfordulója alkalmából, 1972-ben Kerényi Ferenc rendezte át a horpácsi kiállítást, nagyobb alapterületen, Mikszáth írói munkásságát jobban hangsúlyozva. A bútorok mellett (könyvszekrénye, ágya, támlásszéke) képzőművészeti alkotások, személyes emléktárgyak (pipa, gyertyatartó, hamuzó stb.), könyvei és természetesen munkásságához kötődő dokumentumok (ma­gyar és idegen nyelvű műveihez készült illusztrációk, könyvborítók, megfilmesített regényeiből jele­netek stb.) voltak láthatók. A legutóbbi átrendezés, mely már a földszinti hall, emeleti előtér és két szoba területeit foglalja magába, témája szerint Mikszáth és Nógrád kapcsolatára koncentrálva jött létre 1982-ben a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága rendezésében. A meglévő Mikszáth relikviákra alapozva, restaurálással, raktárban tartott anyagból válogatva, az előző kiállításon bemutatott tárgyakat, bútorokat felhasználva, valamint az 1913-ban (és később) Mikszáthné és a család ajándékaként a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára és Kézirattára tulajdonában lévő hagyaték nagy részével (mely ekkor került kérésünkre a megyei múzeumi szerve­zet birtokába) gazdagodott az állandó kiállítás tárgyi anyaga. Az MTA által átadott relikvia-anyaggal páratlanul értékes - nagy részük még közönség által nem látott - darabokkal gyarapodott a Nógrádi Történeti Múzeum irodalomtörténeti gyűjteménye, melynek első bejegyzett leltári számán Mikszáth Kálmán víz-ivó pohara található. 213

Next

/
Thumbnails
Contents