Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Bagyinszky Istvánné: Mikszáth relikviák a nógrádi múzeumokban

1988-ban a Palóc Múzeum felújítására és új állandó néprajzi kiállításra készülődve lebontásra került a Madách- és Mikszáth-emlékszoba is. Az itt kiállított tárgyak egy része, a szobrok és a bútorok kikerültek Horpácsra, más része megőrzésre a salgótarjáni múzeum raktárába. írásunk megjelenésekor a horpácsi Mikszáth Kálmán Emlékház már nem fogad látogatókat, a kiállítás lebontásra került, az épület felújításra vár. Új, állandó kiállítás rendezési terve folyamatban van, hogy az évforduló méltó bemutatóval fogadja vendégeit. A Mikszáth állandó kiállítások után az időszaki bemutatók sorát végigtekintve, kiemelésre méltó­nak ítéljük az 1987 októberétől Balassagyarmaton látható „Tót atyafiak - A jó palócok с kiállítást, amelyben nem a hagyatéki tárgyak kerültek a látogató elé, hanem a címben jelzett témakör figurái, az egyes novellák ihlette életképek változatai voltak láthatók. 1990 decemberében újabb Mikszáth kiállítás került megrendezésre Salgótarjánban „Korrajz a tekintetes vármegyéről és a tisztelt házból" címmel. Itt Mikszáth Kálmán életének egyes színterei - sőt egy-egy témájának tipikus helyszínei - az iskolát, a szolgabírói hivatalt, a kisvárosi vendéglőt, a lapszerkesztőséget és a parlamenti büfét ente­riőr segítségével jelei.'tették meg a kiállítás rendezői. Eredeti Mikszáth-tárgy igen kevés (toll, szemü­veg, levéltárca, karik *úrák) szerepelt ez alkalommal is. A Mikszáth hagyaték több szakaszban - s a kiállításokhoz részben kötődően - került a megyei múzeumokba. Először az 1950-es évek elején az emlékszobák megrendezésekor, az MTA-tól letéti anyagként, s ekkor csak a képzőművészeti alkotások kerültek beleltározásra. A meglévő levelezésből és a leltárkönyvből tudható bizonyosan, hogy 1967-68-ban vásárlás útján, ifj. Mikszáth Kálmánnétól, az 1970-es években pedig a Balassagyarmatról való áthelyezés után múzeumi törzsanyagként kerül­tek beleltározásra azok a bútorok a Kubinyi Ferenc Múzeum gyűjteményébe, melyek nem voltak kiállítva sem Horpácson, sem Balassagyarmaton. A már említett 1982-es év a leggazdagabb gyarapodású a Mikszáth relikviák gyűjteményeinkbe kerülésének, elsősorban az MTA átadása miatt. A Nógrádi Történeti Múzeum Irodalomtörténeti gyűjteményének első darabjai a Mikszáth relikviák, az előbb említett átadás eredményeként kerültek beleltározásra, s szintén ekkor jegyezték be a horpácsi kiállítás bútorait, festményeit, tárgyait is a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum történeti-tárgyi gyűjteményének leltárkönyvébe. A horpácsi új állandó kiállítás megrendezése a relikvia-anyag nagy részének elhelyezését megol­dotta, a többi raktárban maradt. 1984-ben özv. ifj. Mikszáth Kálmánné és özv. Mikszáth Albertné újabb tárgyakkal (A Mauks és Mikszáth család tulajdonából), fényképekkel és egyéb iratokkal (ifj. Mikszáth Kálmánnal kapcsolatos nagy részük) ajándékozta meg a salgótarjáni múzeumot. A '90-es években olyan tárgyak, keretezett fényképek, rajzok is beleltározásra kerültek, melyek ennyi év, évtized után a pontos beazonosítás hiányában -, valószínűleg Mikszáth dolgozószobájában, illetve az MTA emlékszobájában voltak láthatók - a raktári csendből nyilvántartásba vettük. S még mindig vannak olyan bútorok beleltározatlanul, melyek eredete bizonyos, de a jelenlegi számbavétel során vált ismertté csak ez a hiányosság, mely természetesen pótolandó. A Mikszáth tárgyi hagyatékot, hogy könnyebben áttekinthető legyen, bútorok, használati- és dísz­tárgyak, műalkotások csoportra bontottuk szét. Jelöljük a leltári szám mellett, hogy melyik múzeum gyűjteményi darabja (St-Salgótarján, Szé-Szécsény). Egyes használati és egyéb tárgyak mellett, mint a már említett Mikszáth Kálmánné leltárában (1913) is, idéző jelbe téve leírjuk azokat a személyes megjegyzéseket, melyekkel ellátta azokat. Jelzünk továbbá olyan információkat is, melyekről úgy gondoltuk, hogy a tárgyhoz kapcsolódóan érdekesek lehetnek. Relikvia-ismertetésünkben nem köz­lünk a tárgyak korával kapcsolatos információkat és méreteket, ugyanis írásunk tartalmát tekintve nem lényeges. A leírások a leltárkönyvből származnak, valamint a Méreiné-féle kiadvány is adott a beazonosításhoz támpontokat. 214

Next

/
Thumbnails
Contents