Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Kerényi Ferenc: Szemközt Madách Imre szövegével

Ferenc két erősen átfirkált és így olvashatatlanná tett kéziratát: Az ivó с vers első változatát (1814) és ugyanebből az évből a Rákos nymphájához с közismert költemény záróstrófájának fogalmazványát. Maga az eljárás és eredménye megjelent a Kézirattár-sorozat „Mi az élet tűzfolyasa?..." с kötetében (Bp. Helikon K. 1983.). A bravúros munkát akkor Karászi Attila és Polgárfi István, a BM Országos Rendőrkapitányság Bűnügyi Technikai Intézetének munkatársai, írásszakértők végezték, akik korábban már nemzetközi sikereket is arattak olyan nyugat-európai kódextöredékek elolvasásával, ahol még a nyelv ismerete sem segíthette őket. (Tévedés ne essék szólván: az írásszakértői-technikai vizsgálat nem azonos a grafológiai elemzéssel, amikor az írásképből az író fizikai és szellemi állapotára, személyiségére vonnak le következtetéseket. Ez utóbbi jelentőségét, például a személyzeti munkában vagy akár a pszichiátriában nem kívánjuk tagadni, de kézirat-elemzésre tudományos értékkel csak akkor használható, ha a grafológus nem tudja, kinek és melyik művével dolgozik. Ugyanez áll Madách kézírásának grafológiai elemzésére, amelyet legutóbb Benes Istvánné végzett el.) Noha 1983 óta Kölcsey más kéziratai, Arany János bizonyos autográfjai is átestek hasonló (és hasonlóan sikeres) vizsgálaton, és - tudomásom szerint - más kritikai kiadások is fontolgatják a technikai eszközök és vizsgálatok igénybevételét, akadtak, akik a módszert illetően morális-etikai kérdéseketfogalmaztak meg: van-e jogunk elolvasni mindent, amit az író leírt? azt is, amit áthúzott? amit nem akart érvényes szövegként a nyilvánosság elé tárni? Madách esetében ennek a kérdésfelvetésnek nincs igazán értelme. A költő komolyan gondolta műhelytitkainak megőrzését: megsemmisítette a Tragédiához készült jegyzeteket, vázlatokat, fogalmazványokat. Az egyetlen kivétel a munkás dala a londoni színből, amely a „munkalap" hátoldalán maradt fenn - alkalmasint véletlenül, egy fontosabb feljegyzés verzóján. A kétség maradványait pedig már maga a vizsgálat oszlatta el: dr. Wohlrab József írásszakértő mikroszkópja alatt szinte azonnal kiderült, hogy amit Madách а K-Klből el akart tüntetni, azt tollkésével olyan erősen kaparta ki, hogy néhol még a papír is kilyukadt, a vakarás helyén pedig szétfutott a tinta. Ma bizonyosan nem rendelkezünk olyan technikával, amely ezeket rekonstruálni tudná. Felvetődik a kérdés: miért kell egy irodalmi kézirat vizsgálatához bűnügyi technikát használni? Fejlettsége mellett egy groteszknek tűnő, ám döntő megfontolás is érvül szolgálhat: a hatósági-igazságügyi szakértői vizsgálatok alapelve, hogy ti. a bűnjel nem sérülhet, nem károsodhat, megnyugtató lehet egy unikális kézirat, egy nemzeti ereklye esetében is. Azaz: az MTA kézirattára vezetőjének sem kellett attól tartania, hogy a páratlan értékű autográfot a vizsgálat során olyan fény-, vegyi vagy egyéb hatásoknak teszik ki, amely károsíthatná. Az igazság pillanata akkor következett be Wohlrab dr. mikroszkópja alatt, amikor kiderült, hogy ott és a szintén alkalmazott színes színszűrős felvételek során másként reagál az alsósztregovai földesúr (ki tudja, milyen recept alapján készült) tintája és a Kisfaludy Társaság elnökének sokat használt írófolyadéka, bolti tintája. A kérdés azért volt izgalmas, mert azonos vagy hasonló összetételű tinta egy-két év elteltével még nem mutat olyan markáns elszíneződéseket, hogy meg lehessen különböztetni őket. Márpedig a Tragédia megírásának kezdőnapja (1859. február 17.) és Arany javításai között (1861. szeptember-november) csak másfél év telt el. S hogy az írásszakértői-technikai vizsgálat elsődleges eredményeiből is mutassunk valamennyit: az I. színben ezentúl 93 Arany-javítást tarthatunk számon, ideértve persze az egybeírás-különírás, a központozás módosításait, sőt azokat az eseteket is, amikor Arany önmaga javítását bírálta felül. A nyomdai utasítások száma: 14. Annyi máris előlegezhető tehát, hogyha új, szenzációs szövegvariánsok nem is fognak előbukkanni a kéziraton, az eddigieknél is nagyobb tisztelet illeti a munkával agyonhalmozott, gyulladtszemű Arany Jánost, az ország vitathatatlanul legnagyobb költőjét, hogy a tehetség és a teljesítmény iránti tisztelettel valóban óriási szerkesztői, sajtó alá rendezői munkát végzett Az ember tragédiáján. Nagyobbat, mint eddig tudtuk és nagyobbat, mintsem gondoltuk volna. (Az írásszakértői-technikai vizsgálat módszeréről és eredményeiről a kötetben külön tanulmányt tervezünk.) És egy szemléletes példa még, szintén az I. színből. А К 76. során szórendi változtatás történt a KI munkafázisában. A megfogalmazás azért ilyen általános, mert mindeddig nem tudhattuk, Madách maga vagy Arany hajtotta-e végre? A szórend módosítása során a sor fölé került egy „Lúczifer' ' alak 208