Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Kerényi Ferenc: Szemközt Madách Imre szövegével

- olyannyira beszorítva, hogy nem volt szerzőhöz köthető. (Az említett kutatók közül sem Tolnai Vilmos, sem Gergely Pál nem észlelte a problémát.) Mint említettük, Madách következetesen „Lucifer"-t írt - ez inkább Arany mellett érvelt. Viszont, ha mégis a szerző tette volna, annak igen érdekes következménye lehetne: ebben az esetben a Lucifer lenne a helyes írásmód és ejtés a mű egészében, ami kétségkívül jobb jambusokat eredményezne. 1989-ben Madáchénak vettük a módosítást és ebben az egyetlen esetben meghagytuk az ú-t is. Most kiderült, hogy tévedtünk: a föléírt „Lúczifer" alak Arany kezétől való, a ez z-jét ő javította i-re, s noha ennek a kéziraton jele nincs, utóbb az ú-t is elhagyta, alkalmazkodva az ebből a szempontból egységes és következetes kézirathoz. Az első kiadásban mindenesetre már „Lucifer" áll. Ha a textológusról általában elmondható, hogy valósággal együtt él, lakik az íróval annak műhelyében, akkor a technikai vizsgálat még megajándékozott bennünket valamivel, a drámaköltőnek szinte fizikai jelenlétével: a VI. szín egyik, szétfutó tintájú kéziratlapján megtaláltuk Madách Imre kezének ujjlenyomatát. 1995. szeptember 3-án, amikor ezeket a textológiai naplójegyzeteket állítom össze tanulmánnyá, Harsányi János, a magyar származású Nobel-díjas közgazdász arról beszél a televízióban, hogyan őrizte meg (szülőhazája irodalmából szinte kizárólag) Az ember tragédiája filozófiai mélységét és stiláris szépségeit Magyarországtól messze kanyarodott, nagyívű pályája során. Madáchot megőrizni, újraolvasni: magunknak tisztesség. Szövegét gondozni, kiadni, értelmezni: kihívás és ünnep az irodalomtörténész számára. 209