Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Kerényi Ferenc: Szemközt Madách Imre szövegével

Szemed be tartom... Arany a Kl-en azonnal összehúzta („Szemedbe tartom..."), nehogy a szedés során a „Szemed betartom..." esetleges változatával az amúgyis nehézkes sorban értelmes sajtóhiba jöjjön létre. Az már a textológia jogos gyanúja, hogy ezúttal Arany tévedett, hiszen az általa kerülni igyekezett „Szemed betartom..." gyakorlatilag egyenértékű a végleges „Szemed befogom..." alakkal. Mivel Madách Aranynak erre az észrevételére levelezésükben nem reagált, a szerzői szándékot legfeljebb az 1863. évi véglegesítésből sejthetjük. íme, ide vezet, hogy Madáchnál nincs kézirat vagy annak másolata... Újabb érvet kaptunk a „Megállapított szöveg" jogossága mellett. Hogy Arany óvatossága mindazonáltal nem volt fölös aggályoskodás, azt egy másik példával bizonyíthatjuk. A drámai költemény jövőbe tekintő színeiben, Londonban, a falanszterben (kétszer) és az űrjelenetben is előfordul az „ezredév" (=évezred), mindannyiszor szókapcsolat keretében, a Föld kihűlése kapcsán. (Az 1989. évi kiadás folyamatos sorszámozása szerint: 3101., 3381., 3383., 3722. sor) Madách a négy helyen és háromféleképpen előforduló szókapcsolatot a kéziraton, а К munkafázisában ezúttal is minden szóelemében különírta: „egypár ezred év", „négy ezred év", „négy ezred évre". A KI munkafázisában Arany a 3101. sorban az „ezredév"-et egybehúzta, a másik három helyen azonban nem avatkozott közbe. Hogy azután a szedő tett-e „rendet", vagy Arany nem észlelte a problémát az általunk ismeretlen korrektúraíveken sem, nem tudni. Tény, hogy az első és a második kiadásban nagy zavar uralkodik: 3101. sor - „egypár ezredév" 3381. sor - „négyezred év" 3383. sor - „négyezred év" 3722. sor - „négyezredévre" Éppen ennek az évkönyvnek XVIII. kötetében figyelmeztetett szellemes módon Bene Kálmán arra, hogy 1989-ben bizony rosszul emendáltuk az alakot „négyezred év"-re, azaz 2,2 órára! Lappangó és értelmes sajtóhibát még a mostani szövegmunka is felszínre hozott. A XL, a londoni színben Lucifer így vigasztalja Ádámot: ... nézd csak, mint mulatnak, Kik még imént szunnyadtak a padokban, Hallgatva Népost, - e piros fiúk. (2654-2656. sor) A szövegrész kétségtelenül értelmes, sőt, ha kissé parodizálni akarjuk az értelmező irodalomtörténetet: szinte magunk előtt láthatjuk a gyakorlott diákokat, amint nyitott füllel és csukott szemmel vesznek részt a történelem oktatásában. A kéziratban ezzel szemben tisztán, minden javítás nélkül olvasható: Kik még imént sunnyadtak a padokban... S noha Arany sem változtatott rajta, az értelmes sajtóhiba az első kiadástól máig él(t). Az írásszakértői-technikai vizsgálatról Az értelmes sajtóhibák - ha nem is könnyen - a textológus szemével és szakértelmével kiszűrhetők. Van azonban a Tragédia szövegtörténetének egy olyan szelete, amelyhez a K-Kl, az akadémiai kézirat hasonmása vagy akár eredetije sem elegendő. S ez - bármennyire is meglepően hangzik Arany János javításainak eddig nem elemzett hányada. E javítások pontos számát és főbb típusait a kutatás sohasem írta le, állapította meg. A számszerű különbség az egyes jegyzetelt kiadások adatai között még a szöveges javítások vonatkozásában is egyre nőtt. Tolnai Vilmos 1923-ban az I. színben 19 Arany-javítást rögzített, de a szám nem tartalmazza Arany nyomdai utasításait. Arany János összes művei kritikai kiadásának XIII. kötetében Gergely Pál kiadta Arany megjegyzéseit és tényleges javításait (Bp. Akadémiai K. 1966. 284-291., 292-337.). Az utóbbiakat ő 24-nek találta, s közölte Arany 12 nyomdai utasítását is. 1989-ben Horváth Károllyal 20 Arany-javítást találtunk az I. színben... A sajtó alá rendezők azonban eddigelé egyáltalán nem fordítottak figyelmet azokra a javításokra, amelyeknek nincs szövegteste: egybeírás-különírás, szóhatárok eltolása, elválasztás, interpunkció megváltoztatása stb. Ebben az esetben az éles szem, a nagyító lencséje vagy a textológus analógiákat kereső rutinja sem segít; itt írásszakértői-technikai vizsgálatra van szükség. Ilyet először e sorok írója kezdeményezett és alkalmazott 1983-ban, hogy elolvashassuk Kölcsey 207