Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Kerényi Ferenc: Szemközt Madách Imre szövegével

XX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1995 KÖZLEMÉNYEK MITTEILUNGEN Szemközt Madách Imre szövegével (Textológiai műhelynapló Az ember tragédiája készülő kritikai kiadásáról) Kerényi Ferenc Milyen legyen a régvárt kritikai kiadás? Nem lévén Madách-bibliográfiánk, nem tudjuk pontosan megmondani, hányszor jelent meg a Tragédia? A szám 120-125 körül lehet, s ezt most már a könyvpiac érdeklődése kényszeríti ki, nem központilag szabályozott kiadáspolitika irányítja: az utóbbi hat évben hét kiadás - nem akármilyen sorozat. E népszerű, bármely könyvesboltban megvásárolható kiadások szövegállapota 1989 óta fokozatosan javul. Horváth Károllyal közösen kiadott kötetünket (Madách Imre válogatott művei, Bp. Szépirodalmi K. 1989) lehetőségem volt továbbfejleszteni az Ikon Kiadó Matúra-Klasszikusok sorozatának két kiadásában, összesen kb. 50.000 példányban (1992, 1993). Ezt követte - a beérkezett kritikákat figyelembe véve - a Pantheon Kiadó Zichy Mihály illusztrációival díszített albuma (1993). Az 1989. évi kiadást fejlesztette tovább Sirató Ildikó A magyar dráma gyöngyszemei harmadik kötetében (Madách Imre válogatott drámái, Bp. Unikornis K, 1994), s vette át Hargitay György a Kossuth Kiadó 1995-ös albumában, amelyben a Tragédia Goethe Ős-Faustjával együtt jelent meg, az előbbi ismét Zichy, az utóbbi Liezen-Mayer Sándor rajzaival. Akár elégedettek is lehetnénk, ám az elmondottak (sajnos) nem vonatkoznak a Nemzeti Tankönyvkiadó kétkötetes vállalkozására a Felfedezett klasszikusok-sorozatban (Madách Imre összes drámái, Bp. 1994) - ennek meg nem nevezett szerkesztője Halász Gábor 1942. évi összkiadásának szövegét vette át, javítatlanul.

x Tudományos igényeket kielégítő, kritikai kiadás azonban változatlanul nincs. Igaz, aki a Tragédia kéziratára kíváncsi, megnézheti a kézirat hasonmását (Bp. Akadémiai K. 1973, Horváth Károly kísérőtanulmányával), aki pedig Arany János javításait szeretné tanulmányozni vagy az író életében megjelent két kiadás (1861, 1863) szövegváltozatait böngészné, szövegkritikai jegyzeteket talál ehhez az említett 1989-es kiadásban. A klasszikusok kritikai kiadásában a főszöveget - s ezt szabályzat is rögzíti - az „ultima manus", azaz az utolsó kéz elve alapján határozzuk meg: azt a kiadást vesszük alapul, amelyet az író (legalább elvben) még láthatott, amelyre még befolyást gyakorolhatott. A szövegváltozatokat azután - a kézirat(ok)ban, a korábbi kiadásokban - ehhez képest állapítjuk meg. Ez a szabály annyira általános, hogy tőle eltérni csak igen-igen indokolt esetben lehetséges. Például akkor, ha az író bizonyíthatóan külső kényszer (cenzúra) vagy egyéb befolyás alatt állott. Egy példa, amely kb. egyidős a Tragédiával: Gyulai Pál 1857-ben két változatban írta meg kitűnő kisregényét, az Egy régi udvarház utolsó gazdáját. Az enyhített variációt a cenzor folyóiratban engedte közölni, kötetben ezt sem; az „egészen kedvem szerint" írt változat azonban csak 1867-ben jelenhetett meg. Amikor 1993-ban, A magyar próza klasszikusai sorozatának 8. kötetében kiadtuk a kisregényt, természetesen ennek az x Évkönyvünk szerkesztőbizottsága mindig szívesen adott helyet Az ember tragédiája kritikai kiadását előkészítő-segítő tanulmányoknak, vitáknak, eszmecseréknek, lásd a IX. (1983) és a XVIII. (1993) kötetet! Ezért örömünkre szolgál, hogy ezúttal a már megkezdett sajtó alá rendezésről adhatunk képet, mint ahogyan múzeumunk rendezvényén, az 1994. évi csesztvei Madáchnapon hangzott el Kerényi Ferenc és az Argumentum Kiadó bejelentése is a munka megindulásáról. - A szerk. 203