Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: Ócsai Balogh Péter

Magas kort élt meg. Halála azonban mégis váratlanul történt 1818-ban: „bágyoni birtokára ment, s ott tartotta október közepén családja körében a szüretet. Mint máskor, úgy október 16-án is korán reggel fölkelt, s családja körében jó kedvvel reggelizett. Egyszerre reggelizés közben nyelve elkezdett tétovázni, kezei felmondták a szolgálatot, s mielőtt orvosi segély érkezett volna, szélhűdés érte egész testét, és néhány óra múlva meghalt, ugyanazon a napon, melyen a görögök leghíresebb szónoka, Demosthenes". Kisbágyoni temetésekor Kolozsváry István vanyarci evangélikus lelkész magyar, a cserhátsurányi Walentiny János pedig szlovák nyelven búcsúztatta. Kolozsváry halotti oratiojában: „Pater evangelicorum in Hungária' ' méltató szavakkal köszönt el tőle. Fél évszázad múltán, Abafi Lajos versben állított életének emléket: „A közjóért gyuladozott nagy lelke örökké Égve az erkölcsért, azt gyakorolni tudá. így élvén, noha nincs többé, nem holt meg egészen: A jó,szívéből áldja sóhajtva nevét" Az evangélikus egyház 1927-ben exhumáltatta, majd 1928. szeptember 28-án Kisbágyonban az új díszsírhelyre helyeztette örök nyugalomba, hamvait szüleivel és feleségével együtt. Az evangélikus egyház szolgálatában Balogh Pétert kiskorától kezdve az evangélikus egyház követelményeinek megfelelően nevelték. Iskolás éveit ugyanez a szellem hatotta át. Nógrádban az 1780-ban történt összeírás szerint a vármegye 122.303 lakosából 68.183 katolikus, 36.362 protestáns volt. 1611 óta, amikoris a nógrádi lutheránusok megalkották szabályzatukat - amelyet a vármegyei közgyűlés jóváhagyott -, törvényes szervezeti rendben működhettek. Az okiratban „az evangélikus egyház és a papság őreiül az alispánokat" ruházta fel.

18 A mindennapokban azonban nagy nehézségek árán fejthették ki tevékenységüket. A XVII. század az okirat ellenére lényegében az üldöztetések, a katolikus ellenreformáció jegyében telt el. Csak 1703-tól szűnt meg a nyílt erőszakos térítés, ekkortól álltak vissza a törvényes állapotok. Bár helyi visszaélésekről még ezt követően is van tudomásunk. Nehezen jutott érvényre az okirat a gyakorlatban. 173l-es döntést követően a protestánsok nem nyerhettek állami hivatalt. Ha csak lehetett „a megyei tisztségekből is kizárták őket". Az 1781-ben megszületett, II. József türelmi rendelete nyitotta meg számukra „a korlátlan emelkedés útját. A király kiemelkedőbb családjait, a Prónay és a Vay családot a mágnási rendbe is felvetette". Az evangélikus Prónay Lászlót és a kálvinista Darvas Ferencet pedig kinevezte a helytartótanácsba. A harminc evangélikus egyházközösség 1734-től szervezetileg a nógrádi esperességhez, és a bányavárosi szuperintendenciához (püspökséghez) tartozott. „A bányavárosok mindig külön csoportot képeztek s nekik jutott a természetes vezér szerepe a honti, a nógrádi, a zólyomi és az alföldi gyülekezetekből alkotott szuperintendenciákban". Az egyházkerületek beosztását a Zay Imre elnökletével 1735-ben Pesten tartott értekezlet hagyta jóvá. Az evangélikus egyházban a XVIII. század végére kialakultak azok az eszmei áramlatok, amelyek meghatározták e közösséget. A lutheri tanok megmásíthatatlan követői mellett volt olyan belső irányzata, akik Melanchton által képviselt elveket vallották magukra nézve kötelezőnek. Mások a kálvinisták és az evangélikusok egyesülését szorgalmazták, végül pedig az úgynevezett „szocianisztikusok" az egyszerűség híveiként váltak ismertté. A nógrádi evangélikusok a Luther követői közé tartoztak, akinek tanításaitól „egy hajszálnyira sem kell eltérni", de Okolicsányi Jánosnak, az egyik jeles képviselőjének szavai szerint, az egyház szakadást el sem tudták képzelni. E közegben a Prónay alispán mellett tevékenykedő, majd a vármegyei hivatalnoki pályán emelkedő Balogh Péter ismert volt, népszerűsége növekedett. 1786-tól mint „segéd egyetemes felügyelő" munkálkodott. Balogh új gondolatokat, új gyakorlatot próbált bevezetni. Ebben fontos motívum volt az, hogy az egyházi irányításban nagyobb szerepet kapjanak a világi személyek. „Az egyház olyan, mint a társadalom" - ezért a vezetését, a szervezetét is a társadalomban végbemenő változásokhoz kell igazítani, és ebben az egyetemes világi felügyelőnek legyen kulcspozíciója - vallotta 15