Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: Ócsai Balogh Péter

Az általános felügyelő feladatát az 1774. április 20. pesti első egyetemes ülésen körvonalazták. Ennek megfelelően a hivatalban szereplő személy végezte az egyházi és iskolai alapítványok ellenőrzését, a sérelmek vizsgálatát, a helvét vallásúakkal való testvéri viszony ápolását, a szabad királyi városok egyházainak, iskoláinak felügyeletét. 1788-tól, ha nem is a szokásos közfelkiáltással, de „az egyházak szavazataival választott" egyetemes felügyelőként dolgozhatott tovább. Ez a tény azt is jelezte, hogy az evangélikusok között nőtt híveinek száma, akiknek bizalma a megválasztásában is tükröződött. A magyar protestáns egyházak életében döntő volt az 1790-es év. Az országgyűlés elfogadta a 26. törvénycikkét, amelyben a vallásügyet rendezte. A törvénycikk alapja az volt, hogy „a katolikus restaurációnak a protestánsok helyzetét súlyosbító követelményeit végképp megszüntette", és „minden felekezet szabad vallásgyakorlatát biztosította". Törvénybe foglalta az országgyűlés a szabad templom építést, a lelkész tartást. Felmentették a másvallásúakat a másik „vallási szükségleteihez pénzzel, robottal való hozzájárulás alól". Az egyházak önállóak, szuperintendenseik, zsinataik szabadon működhettek, a király „legfelsőbb felügyeleti jogának" megmaradása mellett. A törvény fontos rendelkezései közül kiemelendő az egyház tagjainak világi helyzetét szabályozó cikk: e szerint „Közhivatalt, nagyot és kicsit, protestáns, katolikushoz hasonlóan viselhet". Biztosította az oktatás ügyeik függetlenségét. Az országgyűlés vallásügyi vitájában aktívan részt vett Balogh Péter is. 1790. június 19-én szólalt fel első ízben. Beszédében előadta a protestánsok üldözését, sérelmeit. Ajánlotta a katolikus rendeknek, hogy „a protestánsokkal való egyetértést, a közös haza érdekében tartsák fenn, s a békekötéseket tiszteljék". Ő volt az is, aki a törvénycikk elfogadása után a protestánsok nevében köszönetet mondott. Úgy minősítette a helyzetet, hogy a rendeket „a jövő nemzedék még hamvaikban is áldani fogja". Megköszönte a prímásnak, hogy ezen ügyben „az egész országgyűlés tartama alatt nemcsak, mint államférfi, hanem mint főpap, és a protestánsok irányába méltóságot tanúsított". Elmondta még Balogh, „hogy a vallásügyet jövőre sem lehet az országgyűlési tárgyalások közül kivonni, s ha az evangélikusok ezentúl egyben másban sérelmet szenvednének, nem lehet őket akadályozni abban, hogy védelmökben... az országgyűléshez ne forduljanak". Az elfogadott tizenkét szakaszból álló törvényt az evangélikusok „valóságos magna chartájuknak" tekintették. Már a törvénycikk tárgyalását megelőző időszakban is élénken figyelt Balogh az evangélikus érdek képviseletére. Lipót megkoronázását követően a katolikus klérus tisztelgő látogatásra érkezett a királyhoz. Balogh tudomására jutott, hogy* Lipót csodálkozva kérdezte: „und wo sind denn die Protestanten?" Az egyetemes felügyelő ezt követően több protestáns főúr, pap, hitszónok kíséretében tisztelgett a királynál. A hosszadalmas kérdezgetés és beszélgetés egyik fontos epizódja volt, amikor a király kifejezte meggyőződését, hogy a katolikusoknak is, az evangélikusoknak is a saját egyházi törvényeik szerint kell vallásukat gyakorolni. Az evangélikusoknál a törvény elfogadása utáni első egyetemes közgyűlést 1790. november 24-én Pozsonyban tartották. Ezen már Balogh Péter elnökölt. Az esemény jelentőségét hangsúlyozta, hogy a harmincegy világi képviselő mellett, három pozsonyi lelkész is részt vett ezen. Az ünnepélyesség, az öröm nem titkoltan volt jelen Balogh bevezető-köszöntő mondataiban: „Valahára felvirradt azon áldásos idő, melyen nem kénytelenítettünk sóhajok és könnyhullatások közt tanácskozni afelett, miképp mentsük meg a fenyegető vész közepette legalább romjait egyházunk jogainak és szabadságainak, de ha csak elegendő buzgóság és jóakarat lesz bennünk, örök időkre megvethetjük egyházunk boldogságának alapját". Az evangélikus egyház üdve, ha saját hanyagsága „által nem rontatik, biztos alapra tehető". A gyűlés abban is megállapodott, hogy az első zsinatot 1791. július 1-én tartsák Besztercebányán. Negyvennyolc képviselő fele világi, fele egyházi legyen, szólt a döntés. A zsinat előkészítésével megbízott bizottság Prónay Gábor elnökletével kezdte meg munkáját. A szabadság azonban nem volt korlátlan. E nagy eseményig, az uralkodói engedély megérkezéséig még sok feladatot kellett elvégezniük. II. Lipót 1791. augusztus 4-én adott engedélyt az egyetemes zsinat megtartására. A reformátusok 16