Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Néprajz - Limbacher Gábor: A templombúcsúk és egyéb búcsúszerű ünnepek vázlatos története

a pápa búcsút engedélyezett az ipolysági Mária-templomot, Péter- és Margit-kápolnáját felkeresők számára is. Búcsúkiváltsága volt a Soproni ferencesek 1250 körül alapított templomának is. Sajnálatos, hogy nem ismerjük e kiváltság mértékét sem. Viszont a pozsonyi ferencesek 1280ban épített Gyümölcsoltó Boldogasszony templomáról tudjuk, hogy az esztergomi érsek legátusi hatalmánál fogva 1 évi búcsút engedélyez számára, az építkezés befejeződésekor (1297). A XIV-XV. századból is több olyan település, kegyhely található, amely búcsúkiváltságot kapott, mértékét azonban nem ismerjük (Eger kb. 1350, Gyulamonostor 1398, Kurittyán 1418, Bács 1425, Sopronbánfalva 1481). Ismerünk részleges búcsúkérelmeket és adományozásokat (1317. Regéc 40 napi búcsú, melyeket 131 l-ben újabbak követnek; 1495. Nagyvárad 200 napi búcsú karácsony nyolcadára és Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére, meghatározott feltételekkel; XV. század Beszterce 7 évi búcsú Űrnapjára; XV. század Windenbach (Erdély) határbeli Mária-kápolna 5 évi búcsú a nagyobb évi ünnepek idején; 1413. Varannó 7 évi búcsú; 1461. Városszalónak pálos templom 7 évi és hétszer 40 napi búcsú Mária mennybemenetelekor, más Mária-ünnepekkor adakozás esetén 3 évi, valamint háromszor 40 napi búcsú; 1500. Libetbánya Szt. Anna-kápolna 100 napi búcsú. A pápához intézett kérelmekben különösen a XV. század végén folyamodnak egyre nagyobb számban búcsúkért, ereklyékért. A középkori Csíksomlyó a ferencesek XIV. századi megtelepedését követően 1444-ben, temploma Sarlós Boldogasszony-i titulusünnepére kap 7 évi búcsút. A templombúcsú alakulása szempontjából kiemelkedő jelentőségű a sopronkertesi pálos kolostor 1486. évi búcsúengedélye, amelyben a győri püspök - pápai felhatalmazással - 40 napi búcsút engedélyez a szokott feltételek mellett a kolostort felkeresőknek; a felszentelés évfordulóján, tehát templombúcsúkor viszont 1 évi búcsút. 1533-ban az udvarhelyszéki Lengyelfalva templomának felszentelési ünnepére a püspök 40 napi búcsút engedélyezett a templom jótevőinek. E mértékcsökkenésben az egyházmegyénkénti regionalitásból fakadó eltérés mellett a reformáció kritikai felfogásának is szerepe lehetett olymódon, hogy a katolikus egyház vezetői jobban érvényt engedtek a pápák korábbi, búcsúkat korlátozó intézkedéseinek, ahogy azokra még utalunk. Adataink szerint a XV. században a búcsúadományozás mértéke terén is a növekedés, a búcsúk kiterjedése figyelhető meg. Szembetűnő, hogy a ferencesrend központi Porciuncula templomának adományozott teljes búcsúkiváltság kezd a rend többi kolostortemplomára is kiterjedni, így hazánkban 1400-ban a marosvásárhelyi, majd 1401-ben a pécsi ferences templom kap teljes búcsúkiváltságot. Még ebben az évben Szent László nyughelyének híres nagyváradi székesegyháza is megkapja ezt. 1475-ben a pápa teljes búcsút engedélyez meghatározott feltételekkel Pinkakertes szőlőhegyi plébániatemploma számára. Az esztergomi székesegyház korábbi részleges búcsúk után 1503-ban „örök időre szólóan" teljes búcsút kap Pünkösd napjára." A búcsúk kialakulása, történeti fejlődése során még a XII-XIII. században a pápák nagy mérséklettel, csak igen indokolt esetben engedélyezték a búcsúkat, teljes búcsúkat nagyon ritkán adtak, részleges búcsúkat pedig csak kis időkre, legföljebb 3-7 évre terjedőket." Kezdetben a részleges búcsúk teljesen megfeleltek a régi kánoni penitenciáknak: 40 nap, 1, 3, 5, 7, 10 év. A legnagyobb volt a 20 vagy 30 év. Ehhez a régi elvhez az egyház normative mindig ragaszkodott, mégis később több száz, sőt ezer évre terjedő búcsúk is engedélyeztettek, pl.: különböző imádságokért, egészen az 1898-as pápai visszavonó dekrétumig. E felszaporodás oka részint az lehetett, hogy a régi penitenciális kánonok az emberi élet során egyszer igénybe vehető nyilvános vezeklésre vonatkoztak, s ebből fakadóan csak a bűnök fajtáji jöttek szóba. Később az ismételhetővé vált gyónásban viszont az elkövetés száma szerint is meg kellett vallani a bűnöket. Erre alkalmazva a kánonokat aztán kijöhetett 2-3 ezer évi penitencia is, melynek elvégzése már képtelenség volt. Ezt helyettesítette a búcsú, és még a X. században a bizonyos önsanyargatási módokkal, stb. történő megváltás. Az eredeti kánoni vezeklési módok a XIV. században végképp megszűntek. Az egyház bűnbánati fegyelmében a búcsúk jelentősége a XIV. századtól egyre nagyobb lett, és a gyakorlatban visszaélésekhez vezetett. De már a virágzó középkorban, a XII-XIII. század fordulója táján is a búcsúkiváltságok engedélyezése túlzásokhoz vezetett. Ezért 1215-ben a IV. Lateráni Zsinat a búcsúengedélyezés korlátozását határozta el: „Mivel a meggondolatlan és túl sok búcsú miatt, melyeket a templomok elöljárói nem átallanak hirdetni (...), ezért úgy határoztunk, hogyha egy bazilikát fölszentelnek, az ilyenkor engedélyezett 136