Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Néprajz - Limbacher Gábor: A templombúcsúk és egyéb búcsúszerű ünnepek vázlatos története

szőr 1450. évben engedélyezte a pápa a római jubileumi búcsúkat azok számára, akik Szent László nagyváradi sírjához és a székesfehérvári bazilikába elmennek. Mátyás király kérte a következő, 1475. évi szentévi búcsú kiterjesztését is Magyarországra. Az 1500. évi jubileumi év búcsúit VI. Sándor pápa már úgy hirdette meg hazánkra, hogy azokat mindenkinek megadta, akik a török ellen harcoltak vagy a hadjáratot anyagilag támogatták." A búcsú szempontjaink szerinti történetéhez tartozik a templomok számára adományozott búcsúkiváltságok adatolása. E tekintetben a búcsújáró helyek fokozottan kedvezményezett helyzete a folyamat terjedését szemlélteti. Róma mellett a középkorban híres európai kegyhelyek sorában a viszonylag későn kifejlődő - Máriazellről van adatunk. Első - részleges - búcsúkiváltságát 1346-ban VI. Kelemen pápa adományozta, majd 1399-ben IX. Bonifáctól teljes búcsúkiváltságot nyert. 1442ből ismeretes, hogy kis szentképek és búcsús jelvények hazavitelével 100 napi búcsút lehetett nyerni." A középkori Magyarország egyik szakrális központja volt a Szent István király sírját magába foglaló, általa alapított székesfehérvári bazilika, ahova királyaink többsége is temetkezett. 1249-ben IV. Imre pápa negyven napi búcsút engedélyezett az ide zarándokló híveknek Szűz Mária és a benne eltemetett Szent István és Szent Imre ünnepein. A másik kiemelkedő szakrális központ Szent László nagyváradi sírjára épült székesegyház már a kezdetektől számos búcsúengedélyt nyert. IX. Bonifác pápa 1400-ban búcsúengedélyt adott meghatározott feltételekkel a székesegyházbeli nagyobbik Mária-oltárt felkeresők számára. Egy év múlva már a székesegyházat felkeresők bizonyos ünnepeken is búcsút nyerhettek, és a pápa a szükséges feltételek mellett a velencei Szent Márk bazilika és az Assisibeli ferences Porciunkula-templom búcsúengedélyét adományozta. A későbbi évtizedekben további búcsúengedélyeket kap a székesegyház a Szent László napi templomünnepre és a Krisztus teste kápolnájához zarándoklók számára. A római jubileumi búcsúkiváltság 1450. esztendei kiterjesztésére akkor került sor, amikor a székesegyház nagyszabású építkezési munkálatai folytak, és a búcsúnyerésért zarándokló hívek adományai ennek befejezését tették lehetővé." Ezidőtájt több más magyarországi kegyhely is búcsúkiváltságot kap. 1409-től búcsúban részesültek a Szent Margit sírját fölkereső zarándokok, a század végétől pedig azok is 40 napi búcsút nyertek, akik a promentrei harmadrendi nővérek margitszigeti egyházát két egymást követő napon fölkeresték. Amikor a magyarországi alapítású Pálos rend névadó szentjének ereklyéjét 1381-ben Velencéből Budaszentlőrincre szállították, az esztergomi érsek - pápai legátusként - egy évi búcsút engedélyezett az áthelyezés ünnepnapján odazarándoklóknak. Majd ugyané célra V. Márton pápa 3 évi búcsút adományozott. A magyarországi Szentvér-kultusz legjelentősebb kegyhelye a bátai bencéskolostor temploma volt. Zsigmond király folyamodására IV. Jenő pápa 1434-ben tíz év és tízszer negyvennapi búcsút engedélyezett az Űrnapján és Péter-Pálkor idezarándoklóknak. A már régóta tisztelt kassai szentvér ereklye felkeresőinek 1402-ben a pápa azért engedélyezett búcsút - melynek mértékét nem ismerjük -, hogy a népesebb zarándoklatok adományaiból a kassai dóm építkezési üteme fokozódjék. A szlavóniai Ludbergben az 1400-as évek elején, Őrfelmutatáskor a bor csodálatos módon fizikálisan is vérré változott. A pápai kivizsgálás nyomán kegyhelyként elismert templom búcsúkiváltságot kapott azok számára, akik az ereklyét Űrnapkor, Tamás apostol és Szent Ilona ünnepén meglátogatják. A vasvári domonkosok templomában őrzött szentvér ereklye kultuszát nagyban fokozta az Űrnapjára, Szent Domonkos ünnepére és a Szent Kereszt felmagasztalása titulusán templombúcsú ünnepére ajándékozott tizenöt évi és tizenötször negyvennapi búcsú. E pápai búcsúajándékozás praktikus célja főként a kolostor anyagi fenntartásának támogatása volt." A Boldogasszonyhoz fűződő ősi kultusz és a Szent István-i országfelajánlás nyomán a magyarok Szűz Mária iránti fokozott tisztelete a templomtitulusokban is tükröződik, és e templomok közül több nyert kisebb-nagyobb búcsúkiváltságot. Árpád fejedelem óbudai nyughelyén a XI. század elején Mária-templom épült, és a későbbi évszázadokban változó mértékben keresték föl búcsújáró zarándokok. A XV. században a gazdátlanná váló kegyhely fölkarolásáért 100 napi búcsút kértek az egyházat bármely szombaton meglátogatók számára. A XIII. századtól már szaporodnak a kisebb-nagyobb búcsúkiváltságokkal felruházott máriás kegyhelyeink. Ezek sorában viszonylag korán, a XIII. század elejétől számíthatjuk a zarándoklat megindulását Mátraverebély-Szentkútnál. 1258 körül a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt hely már hivatalos búcsúengedélyt is nyert, amelyet a török hódoltság után ismét megújítottak. 1299-ben 135