Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Néprajz - Limbacher Gábor: A templombúcsúk és egyéb búcsúszerű ünnepek vázlatos története

Negyven vagy ötven volt a megjelent püspökök száma, és az ünnepség teljesen a húsvét mintájára ment végbe. A titulus ünnep kialakulása Nagy Konstantin idejéből származik, mikortól a községi templomokon kívül a vértanúk sírjai fölé emléktemplomokat építettek, s így egy helyen több templom keletkezett. Minden templom vagy kápolna egy vagy több szent tiszteletére emeltetett, és ezek egyike után nevezték el. A templomszentelés szertartásának kifejlődését két körülmény mozdította elő: egyrészt az egyház milánói rendelete után számos pogány templomot, sőt zsidó zsinagógát is keresztény templommá avattak, másrészt a templomokban rendre vértanúk holttestét vagy ereklyéit helyezték el. Az ősrégi templomszentelés tulajdonképpen csak az ereklyék ünnepélyes elhelyezéséből - vigília, körmenet, mise - állt. A dedikáció ünnepének megtartása mindjobban terjed. Ez követhető nyomon a 813-i mainzi zsinaton, 827-ben Hetto bázeli püspök statútumában, Lanfrano canterbury érseknél, az 1092-es szabolcsi zsinattal hazánkban, míg végre IX. Gergely a 13. század első felében parancsolt nyolcados ünneppé tette az egész egyházban. A templomszentelés szertartását fejlesztette a gallikán liturgia s a mai római liturgia szertartásai erre épülnek. Korunk templomszentelési gyakorlata lényegében az első ezredforduló tájékára alakult ki. A védőszent évenkénti ünnepe titulus ecclesiae - már a 9. századtól kötelezővé vált." Magyarországon Szent László dekrétumai között szerepel, hogy: „...mindegyik egyház ülje meg az ő szentjének és temploma felszentelésének ünnepét"; A titulusünnep eredetileg annak a szentnek ereklyéjével függ össze, amelyet az építendő új templom számára megszereznek. Ennek révén a templom mintegy a patrónus lakhelyévé válik, aki különben már az Úr színelátásán örvendezik a Jelenések könyve 6,9 utalása szerint. Archaikus szakrális felfogás szerint a templom egyedül a szent patrónusa, hiszen elsősorban az ő tiszteletére épült. A rendi társadalom gondolkodásmódjában az ereklye illetőleg felajánlás, szakrális névmágia révén a templom, főleg plébániatemplom és maga a helység, föld és a nép is a védőszentnek virtuális birtoka, a hívek pedig a patrónus alattvalói, szinte jobbágyai. A tisztelet és kultusz ellenében a védőszent Isten színe előtt mintegy a szószólójuk. A búcsúnapon a védőszentet és oltalmát ünneplik." Az Árpádkor helynevei mágikus azonosítással sokszor egyeznek a földesúr, illetőleg ősfoglaló birtokos nemzetség nevével, amilyenek pl. a Tarján - Terény ennek hangalaki változata - Kér, Keszi stb. E szemlélet egyházi-településnéprajzi megnyilvánulásaként a legrégibb patrociniumok is helynevekké válnak, pl.: Boldogasszony, Keresztúr, Szentandrásúr stb., hiszen az előzőek szerint a védőszent egyúttal birtokos is. A templomalapítók a titulusválasztással elsősorban mennyei patrőnust keresnek, hogy szükségükben és majd az ítéleten szót szóljon érettük." Jellemzően tükröződik a középkori ember gondolatvilága a védőszent választásnál más esetben is, sőt, következő példánk a szakrális térszemléletet is érzékelteti: a németalföldi fuldai anyakolostor köré egymás után épültek hasonló rendeltetésű épületek all. században. Az anyakolostor apátja az északra fekvő Mária-kolostort a keletre, illetve délre található Péter, valamint János kolostorral képzeletbeli vonallal háromszöggé kötötte össze, majd ezt négyszöggé egészítette ki, s a nyugati oldalon leánykolostor építését rendelte el, Szent András oltalmába helyezve, „hogy így északról dél felé szűz nézzen szüzet (Mária János evangélistát), és napkeletről napnyugatra apostol a testvérét." Bár hazánkra vonatkozólag még nem készült a védőszenttiszteletnek történeti számbavétele, periodizációja, iménti példánk (Szentandrásúr község, Szt. András kolostor) összhangban állnak azzal a németföldi megállapítással, hogy Szt. András az európai későközépkor kedvelt titulusa. így valószínű, hogy Nógrád megye öt katolikus temploma is a középkortól fogva Szt. András apostol oltalma alatt áll. Terényben máig áll a középkorban épült templom, ha a barokk korban részben át is alakították. Zagyvaróna temploma 1200 körül épült román stílusban, a milleneumkor neoromán stílusban újították meg. Érsekvadkerten a jelenlegi templom a XVIII. század elején épült,de egy 1688-as híradás a régi templom titulusaként is Szt. Andrást említi. Ludányhalásziban a barokk templom a 17. században elpusztult kultuszhelyen épült fel, alighanem a titulus megtartásával, s ugyanez történhetett Rétság 1729. évi templomépítésekor is."" Szent András napja (november 30.) egyébként a középkorban parancsolt ünnep. Az ünnepeket IX. Gergely pápa 1234-i bullagyűjteménye szabályozta. Az ünnepek fölsorolása végén a pápa a „lehetnek még más ünnepek"" kitétellel tért engedett az ünnepnapok további növekedésének. Ezt a folyamatot akadályozta meg VIII. Orbán pápa 1642. évben kiadott bullájában, melyben 34-re csökkentette a munkatilalommal járó ünnepek számát. 132