Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Néprajz - Limbacher Gábor: A templombúcsúk és egyéb búcsúszerű ünnepek vázlatos története

„tiszta lappal", a bűnöket nem lehet meg nem történtté tenni, csak egyedül abban az esetben, ha az illető teljes búcsúban részesül. A búcsú fogalom többféle felosztásban értelmezhető. A búcsúnyerés mértéke szerint teljes és részleges búcsú különböztethető meg. Előbbi az összes büntetést eltörli, utóbbi annak csak egy részét. Részleges búcsúkat hajdan az ideiglenes büntetés felének, harmadának stb. elengedésével engedélyezték. Később egészen a II. Vatikáni Zsinatig a részleges búcsúkat csak időmérték szerint adták (7 évi, 300 napi, stb.), s ez azt jelentette, hogy az egyház annyit engedett el a büntetésből, amennyinek elengedését az ősegyházban a régi kánonok szerint 7 évi, 300 napi stb. nyilvános vezekléssel lehetett Istentől kieszközölni. Szokás a búcsúkat felosztani aszerint is, hogy mihez kapcsolódnak. így vannak személyi búcsúk, melyek egyes jámbor társulatok, testvérületek tagjai számára engedélyezettek; dologi búcsúk, melyek valamely tárgyhoz (olvasó, oltár) kötődnek; és léteznek időhöz, ünnephez (pl. halottak napja, karácsony stb.) kötött búcsúk. Vannak helyhez kötött búcsúk, melyek megszűnnek, ha az illető hely összedől, elpusztul. Föléled azonban, ha az elpusztult templomot 30 éven belül ugyanazon vagy majdnem ugyanazon a helyen fölépítik. A fogalom latin neve „indulgentia", azaz „elengedés". A magyar nyelv és gondolkodás fordítva közelít, és nem az isteni elengedést, hanem az emberi aktust, a büntetéstől való megváltást, búcsúvételt nevezi meg a „búcsú" kifejezéssel. A templombúcsún való részvétel bizonyos feltételek teljesítése esetén - kegyelmi állapot, szentáldozás, a búcsú elnyerésének szándéka, mentesség minden bűntől és imádság a pápa szándékára - búcsút, sőt legalábbis az újabb időkben teljes búcsút eredményez a résztvevő számára. Teológiailag tehát falubúcsú és valamely kegyhelyre irányuló búcsújárás esetén lényegileg ugyanarról van szó, történetileg a búcsúnyerés mértékében lehetett eltérés, újabban mindenesetre ugyanaz a helyzet, mindkét esetben teljes búcsú nyerhető. Búcsút feloldozás alakjában csak a küzdő egyház tagjai, tehát a földön élő emberek nyerhetnek. Közbenjáró könyörgésképp az egyház búcsúkat engedélyez a megholtaknak, a tisztítótűz lelkeinek javára, s bízik, hogy az Úr itt a testvér üdvét és kínjait szívén viselő hívő kérését nem utasítja el, hanem ellenkezőleg, szívesen veszi a közbenjáró egyháznak szeretetét, s Jézusért elengedi sok tisztuló léleknek bűnhődését. A falubúcsú három, teológiailag eltérő ünnep összefoglaló neve. Jelenti a templom felszentelésének évünnepét (dedicatió ecclesiae), a templom címünnepét (titulus ecclesiae) és a helység védőszentjének napját (patrónus loci). A dedikáció mindig a templom felszentelésének évfordulóján tartatik, a titulus ünnep vagy a helyi védőszent ünnepe viszont az illető hittitok vagy védőszent névnapján ünnepeltetik meg. A dedikáció a templom születésnapjának, a titulus pedig névnapjának tekinthető. A templom címe nem változtatható meg, kivéve, ha a templom megsemmisül, vagy ha azt egyszer s mindenkorra maradandó, szent jellegét megszüntető profanizáció érte. Időleges profanizáció megszűntével a templomtitulus újra feléled. A titulus választása az alapkő megáldásakor, véglegesen pedig az egyház áldása, illetve felszentelése alkalmával történik. " A templom titulusa vagy hittitok - leggyakrabban Jézus és Mária életéből -, vagy védőszent - a szent angyalok és minden kanonizált vagy 1630. év előtti esetben akár csak boldoggá avatott szent - aki szemben a hittitok választásával nem feltétlenül csak patrocinium, nem csak egy templomra vonatkozhat, hanem „patrónus loci"-ként az egész helységre. További különbség ezen ünnepek között, hogy önmagában a templom címének megválasztása V. Pius pápa bullája szerint a templom alapítója, a plébános, püspök vagy más érdekeltek által történik, a lehető titulusok közül tetszés szerint, a patrónus loci ellenben VIII. Orbán 1630. évi rendelete szerint a nép titkos szavazata által választandó meg. Csak a helyi védőszent ünnepe parancsolt ünnep, s a nép e napon, - pápai engedélyre újabban a szomszédos vasárnapon szentmise hallgatásra és munkatilalomra kötelezett. Viszont a templom címének ünnepe magában véve - vagyis ha az nem egyszersmind a település védőszentjének ünnepe vagy egyébként is kötelező ünnep - és a templomszentelés ünnepe, a dedikáció nem parancsolt ünnep, s így az előbbi kötelmek nem érvényesek. A búcsúünnep általános hazánkban. De már a századforduló táján is azon kesereg az egyik tudós pap, hogy az adott búcsú dedikáció-e, titulus-e vagy pedig a patrónus loci, esetleg a két utóbbi 130