Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: „Jönni-menni” viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. III.

korlatának alakulása; a használtruha kereskedelem sajátos formái, földrajzi hatósugarának bővülése a viseletek formai egységesülési tendenciájával kölcsönhatásban; a ruhatárak méreteinek felduzzadása és ennek visszahatása a viselet alkalom és állapot szerinti tagoltságára stb. - a kistáji formai jegyeket kikapcsolva, hasonló képet mutatnak másutt is. Vizsgálatunk egy konkrét példával bizonyítja, hogy a gyári termékek általánossá válása, a konfekcióáruk egyre szélesebb térnyerése mellett, rendszerét és annak működését tekintve, még beszélhetünk népviseletről. E népviselet a közelmúltban is tudott idomulni az életforma változásokhoz. Mindez azonban már csak átmeneti fázist jelent. A hagyományokat és újításokat sajátosan ötvöző, kései népviseletek, fenntartóik idősödtével mindinkább megmerevednek, s végleg koszerűtlenné válva, szükségszerűen elhalnak az ilyen szűk reliktumokban is. Ami a tárgyalt alkalomfokozatot illeti, a félünneplőkhöz sorolható, hétköznapi kimenő viselet érthető módon - kevesebb figyelmet kapott a kutatásokban. A mikrovizsgálat módszere segítségével azonban az innen vett példa is szolgál tanulságokkal, amelyek a viselet rendszerének működésére vonatkozó - újabb feldolgozásokban több figyelmet kapó - ismereteket bővíti. Pl. a heti ritmus, az öltözetek összeállításának közösségi és egyéni szempontjai, a gyászos viselet kétféle tartalmi indíttatásból adódó eltérései, a normák és a valós gyakorlat közötti tolerancia-tartomány. Mindezek a többi alkalomfokozat öltözködésében is - bár eltérő mértékben, de - érvényesülnek, s meglétükkel a hagyományos parasztviselet keretei között is számolhatunk. Végezetül pedig a részletes adatfelvétel a viselettel kapcsolatos mennyiségi viszonylatokhoz támpontot adó, kevés konkrét példát szaporítja, ha még egy ilyen szűk és sajátos szféra vonatkozásában is. 21 Visszakanyarodva Barabás Jenőnek bevezetésemben idézett megállapításaihoz, hasonló szempontú, összehasonlító célú kutatásoknak ma már csekély a lehetősége. Jelen munkámat, a régészettől kölcsönzött fogalommal, mintegy leletmentésnek szántam. JEGYZET 1. Dolgozatom egy funkcionális szempontú kutatás feldolgozásának utóisóként megjelenő része. A vizsgálat alapja egy középkorú asszony városi munkahelyre hordott kimenő viseletének egy éven keresztül, naponkénti bontásban történő adatfelvétele. A jelen dolgozatban zárójelben szereplő számok a ruhatár részletes bemutatása során az egyes öltözetdaraboknak adott sorszámát jelentik, illetve az éves öltözködésen belül a szóbanforgó hét sorszámát jelölik. 2. Amíg a köténykészlet változatosabb volt, a télies öltözetdarabokhoz hasonlóan választottak belőlük. 3. Bár a sok mosásban elvékonyodott barhentek már elfogadhatók voltak ilyenkor is. 4. A Patak községben érvényes, gyászfokozati tagolásról ld. részletesen KAPROS M., 1992. 766767. p. Az értelmezéshez itt csak annyit, hogy a nagy-gyász a legmélyebb, személyes gyász megnevezése. Enyhébb fokozat a gyászos, а félgyász pedig a cifrába való átmenetet jelenti. 5. Ld. KAPROS M., 1991. 209-212. p. 6. Tiszta volta révén az öltözet így egy árnyalattal ünnepélyesebbnek minősül. 7. Egyszer-egyszer előfordul, hogy kéz-között gyorsan kimos magának valamit, de ez elhanyagolható. 8. Ezeket ugyanis enyvezni kell. Kb. annyi forró vízbe, amennyit a kendő felvesz, egy mokkáskanálnyi enyvet kavargatás mellett felold. A kimosott, megszáradt kendőt belenyomkodja az enyves lébe, kicsavarja, kiteríti. Figyelni kell, ne száradjon meg teljesen, amikor még jó szívós, akkor kell kivasalni. Szokás az enyves vízbe egy kis ecetet is tenni: „visszaadja a színit, meg szép ragyogós lesz tőle". Ez a keményítő eljárás egyébként nem nagymúltú, az ötvenes években terjedt el a fiatalabbak körében. Azelőtt a kimosott selyemkendőket csak vizesen kivasalták, így viszont már látszott rajta, hogy mosott, s értéke csökkent. - A kartonból, szintetikus 125