Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: „Jönni-menni” viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. III.

anyagból való kendőket sokszor nem is vasalják. „Meghúzgálom, összehajtom, ráteszek valami nehezebbet (ruhafélét) és jó is." 9. A szoknyát először kiterítve simára vasalja. Majd duplán fekteti úgy, hogy a ráncolatlan eleje kerül alulra. Ezt követően ráncba rakja ugyanúgy, mint a napi levételt követően (ld. KAPROS M., 1994. 124. p.) A kézzel lenyomkodott ráncok fölé egy jól kicsavart ropgyot, legtöbbször elnyűtt kendőt terítenek, s azon keresztül gőzölik az anyagot, amíg a kendő teljesen meg nem szárad. Végezetül az anyag színén is végighúzzák a vasalót. 10. Itt jegyzem meg, hogy ilyen esetben a váltás kérdése összetettebb. A normák szerint megadott gyászidő fokozati váltásai, illetve a cifrára való visszatérés a hagyományos gyakorlat szerint is, mindig a vasárnapi templomi öltözetben realizálódik először. 11. A változatos öltözködés elvárása elsősorban a lányokra, fiatalasszonyokra vonatkozott, a második korcsoporttól számítva fokozatosan nő a tolerancia. Sok, apró gyermek, ápolásra szoruló súlyos beteg a családban, társadalmi helyzetből fakadó nehéz életkörülmények, általában a gazdasszony szerepkör - ezek mind enyhítő körülménynek számítottak. 12. Ezen érv lehetővé tesz bizonyos fokú eltolódást a világosabb színű ruhadarabok javára. 13. Pl. az említett két vallási ünnepen a templomba viselt tiszta fekete, azaz nagy-gyászos fokozatú öltözetekhez is barna harisnyát vesznek fel, míg személyes nagy-gyászban csak fekete harisnya viselhető. 14. Elmondás szerint adventben mennek а zöldek. Bár K. J.-nak viszonylag kevés zöld színű darab van a ruhatárában, ezeket elsősorban ilyenkor szokta viselni. Egyébként az ő korában a zöld már ingadozó jelentésű, lehet cifra is. О félgyászba adventen kívül nem igen veszi fel. Ez újabb adalék arra, hogy a vallási gyász esetében az öltözködés szabályozása kevésbé szigorú. 15. A pataki nők gyászos öltözködését, a viselet egészére kiterjedően részletesen feldolgoztam külön tanulmányban: KAPROS M., 1992. Itt most csak az általános sajátosságoknak, normáknak az adatfelvétellel kapcsolatos megnyilvánulásaira térek ki. 16. Az életkor előrehaladtával az ilyen időtartamok egyre hosszabbak. 17. A mindig ugyanoda eső középső hajtás mentén a selyem megnyílt, ezt az anyag visszáján leukoplaszttal szokás megragasztani. 18. Érdekességképpen megjegyzem, hogy az új iránt meglehetősen fogékony pataki viseletes asszonyok nem veszik igénybe a Patyolat szolgáltatásait. Részint kímélik a nem mosható ruhaféléket, mire pedig egy-egy darab elszennyeződik, jobbára meg is kopik, kifakul stb. annyira, hogy alacsonyabb fokozatúvá minősítsék. 19. Hogy milyen megszorításokkal, abban a szélesebb körben végzett ellenőrző gyűjtések összehasonlító adatai, illetve a K. J. öltözködéséről kapott vélemények eligazítanak. 20. Itt feltétlenül utalnom kell FÉL Edit útmutató munkásságára. 21. KAPROS M., 1991. 207. p. 22. A ritkán előforduló, külön kevésbé számontartott színek, illetve a vizsgálat során felmerült, sajátos színárnyalatok besorolása: a szürke azonos a kékekkel, a mustárszínt a zöldhöz sorolják, a szederszín a bordóhoz, kékhez egyaránt vehető. Irodalom KAPROS Márta 1991 „Jönni-menni" viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. I. In.: A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. Salgótarján. 207-243. p. 1992 A gyászos öltözködés rendje egy nógrádi falu (Patak) példáján. In.: Kultúra és tradíció II. Tanulmányok Ujváry Zoltán tiszteletére (szerk. Viga Gyula). Miskolc. 765-777. p. 1994 126