Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: „Jönni-menni” viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. III.

kezett alkalmazkodni a 70-es évek divatjához, miszerint az a szép, ha az öltözet mind több darabja egy szín különböző árnyalataiból áll. Még férje zsörtölődéseinek is ellenállt, aki a régebbi ízlés értelmében számonkérte, miért öltözik úgy cifrába, mintha gyászolna, vagyis miért nem tarkább, kontrasztosabb színekből áll az öltözete? A visszafogottságot húzza alá, hogy az átlagosnál is inkább részesíti előnyben az apró virágmintájú anyagokat a nagymintásokkal szemben. Láttuk, hogy még a gyászos időszakban is, ha tehette, inkább az ilyen sötétkék szoknyát (30.), fekete kendőt (108.) vette fel. Általában nem szereti az áttetsző anyagokat: a zöld nójlon kacajt (41.) mindössze egyszer vette elő, a lilát (58.) egyszer sem. Noha ma már egyre elfogadottabb azon szabályellenesség, hogy az ünnepi drága kendőket felkötik jönni-menni, K. J. viszonylag kevéssé élt a ruhatáron belüli átcsoportosítás ezen lehetőségével. S ha át is sorolt néhány ilyen kendőt, fel alig vette. Ide kapcsolódónak tartom, hogy K. J. szigorúan tartja magát ahhoz, hogy idősödvén, korcsoportja intervallumán belül fokozatosan kivonja a használatból a fiatalosabbnak minősülő ruhaféléit. Pedig ma már az ellenkezőjéért nemigen szólnak meg senkit. Pl. a bordó-fekete kockás szoknyáját (22.) csak egyszer vette fel az év során, mert pirosas, azaz túl élénknek ítéli a színét. (Noha - mint mondja - téli szoknyából lehetne több is a ruhatárában.) Hasonlóan vélekedik a zöld ternókendőről (86.) vagy a középlila kuliról (59.). A halványlila hátrakötő-kendőt (89.) pedig már egyszer sem kötötte fel ezen megfontolásból, noha korábban mindhárom a kedvelt, gyakran viselt öltözetdarabjai közé tartozott. A fentieknek nem mond ellent azon igyekezete, hogy öltözete tiszta, takaros benyomást keltsen. Láttuk, hogy ennek érdekében akár hét közben is kicserélt egy-egy ruhadarabot. Ha nem volt ideje valamit rendbetenni, inkább vét a változatosság, a színharmónia szabálya vagy az időjáráshoz alkalmazkodás ellen, mintsem, hogy ilyen értelemben kifogásolható legyen az öltözete. Sógornői többször szemére vetik, miért nem viseli gyakrabban a tőlük megörökölt, eredetileg drága és szép kendőket. Ő azonban, ha már egy kendő tapasztott, nem köti fel, esetleg csak alulra - ha az anyaga megengedi. Fémszálas kendőit ritkán veszi elő, mert ha már ki lettek mosva, szépre nem vasaihatók, gyűrött benyomást keltenek. Több selyemkendőjét azért nem hordja szívesen, mert a mosástól eldeformálódtak, s a rögzített formát nem adják ki szépen. Kardigánjai közül is, amelyiken már látszik a sok mosás, átminősítette alsóneművé. A drapp tergál kardigánt (62.) színe szerint szeretné, de mivel anyaga és szabása miatt könnyen félrecsúszik a szoknya fölött, ritkán hordja. A bordó virágos barhent szoknyáját (19.) azért is szereti, mert szépen van megvarrva. E meghatározó szempontok - mint láttuk - gyakran összekapcsolódnak praktikus megfontolásokkal. A selyem hátrakötő kendők nemcsak könnyen félrecsúsznak viselés közben, de formázásuk nehezebb, továbbá hamar szennyeződnek, s rendbetételük időigényes. Felülre való bársonykendőit inkább nem hordja K. J.: a minden egyes alkalommal történő formázás, megkötés időt igényel, s a buszhoz igazodó sietségben ez visszahúzó tényező. Ha viszont papír nélkül kötné fel (próbálkozott vele), nem áll szépen. Meg aztán nehezek, s viseletük nem kényelmes. Vannak aztán kizárólag praktikus szempontok. Viszonylag rövidebb ideig visel K. J. kabátot, mint ahogy az időjárás indokolná. Könnyebbnek tartja a mozgást mellényben, mint a merev, aláöltözve vállban meglehetősen szűk ujjasban. No meg kíméli is a kabátot, mert drágább. S a bélelt-mellényt, ha elszennyeződik, jobban el lehet hordani otthoni kimenőként: könnyű felkapni. Nem szereti avastag, nehéz szoknyákat. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a bordó-fekete kockást (22.) alig hordta. Az ugyanígy minősített zöld-bordó kockást (21.) is csak azért szúrta be néha (háromszor), mert kevés a téli felsőszoknyája. A leggyakrabban használt, bordó virágos barhentszoknya (19.) mellett szól egyebek mellett az is, hogy jó könnyű az anyaga. Kényelmetlen a sárga pulóver (48.): túl paszentos, vagyis szűk. Az pedig, hogy a pulóvereket előnyben részesíti a kacajokkal szemben, abból adódik, hogy az előbbieket nem kell vasalni. Hasonló érv szól, mint láttuk, a karton és műszálas anyagú kendők mellett. Vizsgálatunkból levonható tanulságok tobbirányúak. Példánk nemcsak az adott község esetében tekinthető reprezentatívnak, hanem a kivetkőzést - hasonló időben - túlélt, kései viseletek vonatkozásában általánosítható tanulságokkal is szolgál. Csak címszavakban: a ruhaneműk beszerzési gya124